2018. november 14., szerda

Lars Kepler






                   Lars Kepler-ez az írói álneve a svéd házaspárnak: Alexandra Coelho Ahndoril-és Alexander CoelhoAhndorilnak, akik külön-külön is elismert írók voltak már, amikor elkezdték a Lars Kepler név alatt a Joona Linna sorozatot: A hipnotizőr, A Paganinini-szerződés, A tűz tanúja, A bosszúálló, Lesben, A nyúlvadász.

                   A sorozat Joona Linnája a Stockholmi Rendőrség felügyelője. Olyan bűntények felderítésén dolgozik, melyekben egész családok érintettek.

                   Izgalmas, pörgő, tele váratlan fordulatokkal-mindez ötvözve a skandináv krimik jellemzőivel: intelligens nyomozó, a nyomozásban személyesen is érintett főhős, társadalomkritika (az emberek depressziósak, alkoholisták, magányosak, jogtalanul bántalmazták őket stb.), hideg, hó és könyörtelen gyilkosságok.

                   Elkezded olvasni a könyvet és nem tudod letenni a kezedből (maga  a regény szerkezete is erre ösztönöz: pár oldalas rész, majd helyszín-és szereplőváltás). A végére jutva meg azt érzed, hogy „Mééééég”!

2018. november 12., hétfő

Frederic Backman könyvei


Frederic Backman-svéd író, 1981-ben született. Első könyve: Az ember, akit Ovénak hívnak 2012-ben jelent meg.
                   Pár hónappal ezelőtt került a kezembe az Ové. Semmit nem tudtam a szerzőről, semmit nem olvastam tőle és az első 10-20 oldalt olyan....tapogatózva olvastam, ízlelgettem az írást, már-már letettem a könyvet....., és akkor elkezdődött a varázslat: gyors egymásutánban elolvastam az összes könyvét, melyekhez hozzáférhettem. Az utóbbi évek legnagyobb olvasásélménye volt számomra, olvasás közben folyton az járt az eszemben, honnan tud egy viszonylag fiatal férfi ennyi mindent a lélek belső rezdüléseiről, a kapcsolatokról, a „más, mint a többiek”-ről, a „hogyan”-ról?. Nevettem, bólogattam, szemet törölgettem és megfogadtam: jobban, sokkal jobban figyelek ezentúl a szeretteimre.
                    A könyveket a következő sorrendben ajánlom olvasni (ha ebben a sorrendben olvassátok, érthetőbbek lesznek az utalások a könyvek közös szereplőire):

1.               Az ember, akit Ovénak hívnak
2.                Itt járt Britt-Marie
3.                A nagymamám azt üzeni, bocs
4.                Mi vagyunk a medvék
5.                Egymás ellen
6.                A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

              Az Életed üzletéhez még nem jutottam hozzá, de igyekszem.

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, ​jó?

Fülszöveg:
Hajléktalanok ülnek egy padon és meredten bámulnak egy tárgyat, a magasból színes labdákat szórnak a Balatonba, az eltávozott házi kedvencek a felhők tetején gyülekeznek, egy férfi megtalálja felesége titkos mobilját, a papagáj megszökik, ám egy nagyon fontos mondatot tanul kalandozásai közben… Végtelen motívum- és műfajgazdagság jellemző e könyvre, melyben Tóth Krisztina összegyűjtötte az utóbbi években írt tárcanovelláit és más publicisztikai műveit. Az ötven írást az teszi kiemelkedővé, hogy a szerző minden esetben túllendül az aktualitáson, és az egyszeri pillanattól a teljességig jut el. Hétköznapi, első ránézésre bagatell drámáról derül ki, hogy sorsfordító esemény, és az élet persze bármikor képes minket megörvendeztetni abszurd oldalával, csak az a kérdés, hogy sírni vagy nevetni van éppen kedvünk.
A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte.
A Tóth Krisztina novellák olvasása közben különböző érzelmeket éltem át. éppen ezért nem szerettem volna naponta 2-3-nál többet olvasni, hogy legyen időm elgondolkodni rajtuk. Sajnos ez nem mindig sikerült, mert nagyon olvastatta magát. Mindenik novella másképp volt érdekes. Az egyik megnevettetett, a másik elgondolkodtatott, elszomorított, felmérgesített vagy éppen elkeserített. Tetszik a humora, a mondanivalója, a nyelvezete és a stílusa. Sokszor a leghétköznapibb eseményeket figyeli meg és írja le egyszerűen , de mégis olyan módon, ami nagyon elgondolkodtató, magával ragadó. Kedvencem a Szólánc, amely megdöbbentett és egyben elszomorított, nagyon megnevettetett a Homokakvárium. Rájöttem, hogy jogom van tudni, hogy milyen lesz az idő Kuala Lumpurban, hogy a gyerekek nagyon őszintén beszélnek még a hajléktalanokkal is és a fogtündér sem találja meg bárhol a kiesett fogat. Jó tudni, hogy nem mindig egyértelmű, hogy mi a kalap közepe, és csodák vak koldusokkal Rómában is történhetnek. Nagyon szerettem még az Örkény-árnyjátékokat, az Esti Kornél szellemét, az Alagút, a Térkép és a Hazaviszlek , jó? című novellákat is.

2018. május 17., csütörtök

AZ OLVASÓKÖR MÁJUSI TALÁLKOZÓJA: FREDERIK POHL CSERNOBILJA




Frederik Pohl, az amerikai science fiction idős klasszikusa 1988-ban váratlanul megdöbbentő dokumentumregénnyel lépett olvasói elé. A csernobili atomerőműben történt 1986-os robbanás esetét írta meg. Frederik Pohl könyvének ismertetésére Péterffy Csaba-Ákos vállalkozott az olvasókör 2018. május 14-i találkozóján, melyet a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében tartanak a szokott időben, 16.30-kor. Minden érdeklődőt szívesen látunk!
Bekövetkezett az, amire a science fiction írók számos könyvben figyelmeztették az emberiséget. A valóság túllépett a legmerészebb képzeleten... Pohl a szovjet hatóságok és irodalmi szervek segítségével elolvashatta a dokumentumokat, szemtanúkkal, résztvevőkkel beszélgetett, s a tényekből kiindulva, óriási írói tapasztalatát felhasználva, páratlanul izgalmas és fordulatos, felelősséggel teljes regényt alkotott.
A regény utószavában a következőket írta művéről, amelynek dokumentálása végett utazást is tett a Szovjetunióban:
„A Csernobil tényeken alapuló regény. Első pillantásra nehéz különválasztani, mi benne a tény és mi a regényíró fantáziájának műve.
Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy a regény minden szereplője kitalált figura. A szereplők részben azt teszik, amit a valóságos emberek tettek; ez a helyzet például azzal a három férfival, akik könnyűbúvárruhában hatoltak be a reaktor alatti, elárasztott folyosókra, hogy kinyissák a leeresztő szelepeket – a valódi hősöket Alekszej Ananyenkónak, Valerij Bezpalovnak és Borisz Baranovnak hívják. A regény szereplői számára azonban nem szolgáltak modellként.
A robbanás természete, az események időrendje és következményei a lehető legpontosabban követik a valóságot; az időzítésnél azonban megengedtem magamnak némi kisebb szabadosságot. A kapcsolódó események alapjául is hiteles tények szolgáltak, bár néhány esetben legalábbis vitatható, hogy mit nevezhetünk hitelesnek. Ennek sajátos esete a „tizenhét oldalas dokumentum”. Az irat létezik. Jól átgondolt manifesztumról van szó, mely egészen drasztikus reformok mellett száll síkra a szólásszabadság, iparicél-rangsorok és politikai folyamatok terén. Tény, hogy a dokumentumot titokban kézről kézre adták a Szovjetunióban, és Csernobil után még külföldön is. Kérdéses viszont, hogy valóban magas beosztású tisztségviselőktől származik-e, ahogy benne olvasható, vagy pedig nyugaton élő szovjet emigránsok koholmánya. Másfelől viszont kézzelfogható bizonyítékok mutatják, hogy a dokumentum által javasolt, meglehetősen forradalmi nézetek jelentős részét komolyan fontolgatják egyes vezető tisztviselők – más magas beosztású személyek pedig élénken ellenzik őket...”
Érdekes, ahogy a fantázia világa által foglalkoztatott író lehorgonyzott a számára merőben szokatlan irodalmi módszer mellett – a valóság elemeiből építve fel művét. Munkáját segítette tudományos-fantasztikus irodalmi gyakorlata: képzelete könnyen kitöltötte a begyűjthető valóságelemek összeillesztésében jelentkező ténybeli űröket.
A téma különben azóta sem szűnt meg népszerűnek és időszerűnek lenni: az emberiség joggal tart egy második, Csernobil méretű és következményű nukleáris katasztrófától, illetve attól, hogy a jelenkori emberi társadalmi berendezkedések alkalmatlanok arra, hogy biztonságosan és megfelelően kezeljék azt a reális fenyegetést, amit a nukleáris technológia elterjedése világszerte jelent.
A tárggyal foglalkozó irodalmi alkotások közül kiemelkedik Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas írónő Csernobili ima. A jövő krónikája című riportkönyve, amely átélőkkel és szemtanúkkal készült interjúkban térképezi fel mindazt, ami az ukrajnai atomvárosban történt, illetve annak kihatásait.

2018. május 4., péntek

John Green: Alaska nyomában

Fülszöveg:
A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.
John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.
Sokkal jobban tetszett, mint amennyire a rózsaszín borító alapján gondoltam. Ha őszinte akarok lenni az elejét, az azelőtt részt untam egy kicsit, de az esemény után, úgy érzem, hogy felgyorsult a cselekmény és egyre inkább kezdett tetszeni a könyv. Nagyon tetszett Alaska személyisége, impulzivítása, ő az a lány, akivel szívesen találkoztam volna. Szívesen elbeszélgettem volna vele az olvasmányairól, a könyveiről, vagy akár a világ „nagy kérdéseiről” is (pl. a labirintusról). Miles számomra egy hétköznapi, átlagos kamasz egy nem hétköznapi hobbyval. Nagyon tetszett, hogy Pufi a híres emberek utolsó mondatait gyűjti és, hogy keresi a Nagy Talánt, amit talán mindannyian keresünk néha. Meglepődtem, hogy egy jelentéktelen kamasz fiú, akinek soha nem voltak barátai, új iskolájában ilyen „elit”, nem hétköznapi társaságba csöppent és milyen könnyen szerzett nagyon jó barátokat. Ezredes a kedvenc karakterem, persze csak Alaska után. 
Nekem egy kicsit hasonlított a Rozsban a fogóhoz is és az Egy különc srác feljegyzéseihez is, talán azért is mert mindhárom a kamaszok életéről, gondjairól, lelki vívódásairól, útkereséséről szól.

2018. május 3., csütörtök

GYIMES A LAKITELEKI NÉPFŐISKOLA ÉRTÉKTÁRÁBAN - KÖNYVBEMUTATÓ

A Lakiteleki Népfőiskola által 2012 tavaszán indított, az egész Kárpát-medence valamennyi magyarok által lakott területére kiterjedő helytörténeti-szociológiai felmérés tizenvalahányadik kötete 2017 októberében látott napvilágot Gyimes Kollégium címmel (Lakitelek, Antológia Kiadó). Dr. Antal György, Antal Tibor és Halász Péter szakmai irányításával és szerkesztésében jelent meg a kötet, Berszán Lajos kanonok, az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum alapítójának előszavával. Az idei Könyvtári Napok rendezvényeinek sorában a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében tartott találkozón április 26-án mutatták be a kötetet.  Bővebben:
A szerkesztők, Halász Péter néprajzkutató és Antal Tibor gyimesi zenetanár ismertették a kötetet, valamint a tanulmányok jelenlevő szerzői is hoizzászóltak: Berszán Lajos kanonok, Imets László, Salamon József és Tankó Gyula. Gyimes csodálatos népdalkincseiből Vrencsán Anita, Kánya Tamás és Vrencsán Dávid, Csíkszeredában tanuló csángó diákok nyújtottak ízelítőt a találkozó közönségének

IFJÚSÁGI IRODALMI VETÉLKEDŐ A GYERGYÓVÁRHEGYI KÖZSÉGI KÖNYVTÁRBAN

A Kájoni János Megyei Könyvtár együttműködve a Gyergyóvárhegyi Községi Könyvtárral, a Miron Cristea Iskolaközponttal, valamint a Gyergyóhollói Szakközépiskolával, ifjúsági irodalmi vetélkedőt szervez a Gyergyóvárhegyi Községi Könyvtárban, 2018. május 9-én, 12.00 órai kezdettel.
A Hargita megyei IFJÚSÁG HETE (2018. május 7-11) keretében szervezett verseny célja kedvenc olvasási élmények felelevenítése az ifjúság körében. A versenyzők agilitását kortárs ifjúsági könyvekkel díjazzák a szervezők, Hargita Megye Tanácsa anyagi támogatásával.