2012. április 23., hétfő

Kájoni János életművének időszerűsége

Könyvtárunk névadójára emlékezünk, halálának 325. évfordulóján

A Kájoni János Megyei Könyvtárban, a Könyvtári Napok keretében rendhagyó művelődéstörténeti órán idézzük fel Kájoni életművét, személyiségét halálának 325. évfordulóján. Az évforduló alkalmat ad arra is, hogy a fiatal generációk köztudatába próbáljuk beépíteni az erdélyi kultúra követének tekinthető Kájoni által képviselt szellemi értékeket. A könyvtárunk gyűjteményeiben megtalálható Kájonira vonatkozó dokumentumok, kiadványok, képek felhasználásával összeállított virtuális kiállítás vizuálisan is felidézi, a mai középiskolás diákok számára is közel hozva Kájoni rendkívüli, polihisztori személyiségét.


325 éve, 1687. április 25-én halt meg Kájoni János, a XVII. századi tudós ferencrendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus.
Kájoni János (Jegenye, 1629 végén vagy 1630 elején – Szárhegy, 1687. április 25.) nevét 2008 óta viseli könyvtárunk, életművének rövid ismertetője honlapunkon:
http://bibliohr.topnet.ro/ujoldal/index.php?m=32&l=hu


Kájoni sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált Erdélyben. Életművének időszerűsége rendkívüli sokoldalúságában és abban a következetességben, tudatosságban rejlik, amellyel életét az alkotó, értékteremtő és gyűjtő, építő tevékenységnek, a közjó szolgálatának szentelte. Egyéniségének nagyságát már kortársai is felismerték. Munkásságának, humanista egyéniségének igazi értékelésére azonban csak több mint két évszázad elteltével került sor.
Kájoni gazdag életművének legjelentősebb és legismertebb területe zenei tevékenysége, ő az első erdélyi zenész, aki európai hírnévre tett szert. Több mint három évtizedes énekgyűjtésének eredménye, rendszeres összefoglalása a Cantionale Catholicum című nyomtatott énekeskönyve volt, amelyet ferences tartományfőnöksége idején, pályájának delelőjén a csíksomlyói kolostorban maga alapította nyomdában 1676-ban adott ki. A Cantionalehoz írt előszavában írta:

„…édes hazámnak akartam szólgálni, és másoknak-is alkalmatosságot e’ kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsirhessék az Istent: Mert ha lelki hasznát az éneklésnek meg-tekíntyük, felette nagy buzgóságra, és lelki áhítatosságra indittya embert, a’ szép nótára formált istenes ének-szónak hallása, azért szokták köz-példában mondani: Qui cantat, bis orat: a’ ki énekel két annyit cselekszik, mint-ha imátkoznék, mert a’ templom-béli szép éneklés-által, mások-is áhítatosságra gerjedeznek, és örömöst hallgattyák az istennek dicsiretit, nagyobb kívánsággal-is igyekeznek öszvegyülni az Isten igéje halgatására.”

A Kájoni által 1675-ben alapított csíksomlyói könyvsajtó művelődéstörténeti jelentősége felbecsülhetetlen. Több mint két évszázadon át működött a nyomda Csíksomlyón, számos egyházi kiadványt, ima-és énekeskönyveket, tankönyvet nyomtattak itt.
Könyvtárunkban – a Dokumentációs részleg különgyűjteményeiben – a csíksomlyói nyomda 17-18. századi nyomtatványai közül tizenegy található meg.
Ebből a gyűjteményből a napokban vált elérhetővé a világhálón, a Magyar Elektronikus Könyvtárban a Kájoni-nyomda 1837-ben nyomtatott egyik kiadványa (kolléganőnk, Vitos Zsófia kiváló minőségben végzett digitalizálási munkájának eredményeként):
Az Istent szerető betegeknek és halálra készülőknek szent elmélkedési és búzgó vég-fohászi . Csik Somlyón, 1837.
A kiadvány elérhetősége a MEK-ben: http://mek.oszk.hu/10500/10594
Kájonit méltán tartják a Székelyföld első és legnagyobb polihisztorának. Domokos Pál Péter, a Kájoni-kutatás egyik első nagy képviselője „Erdély Pázmányának” nevezte:
"Kájoni az erdélyi magyarság éneklő Pázmány Péterje. Nyugodt lélekkel állítom, hogy hálátlan a magyar irodalom és a magyar egyházzene történelem ez ember iránt...rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette".
                                  (Domokos Pál Péter)

“Törvény az, hogy a valós értékek nem semmisülnek meg. Akkor se, ha elfelejtik, tán tagadják, vagy nem becsülik meg. A gyémánt drágakő marad a tenger fenekén is. Az igazság igazság, ha nem is látja senki sem. Kájoni közel háromszáz éve halt meg. De maradandó utána hatása és szenvedélyesen eleven felőle az érdeklődés.”
                                 (P. Benedek Fidél)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése