2012. április 16., hétfő

Monoki István díj Orsi néninek

2012-ben az EMKE a Monoki István díjat Kosz Orsolya nyugalmazott könyvtárosnak ítélte, a Hargita Megyei Könyvtár szolgálatában végzett több évtizedes szakmai tevékenységéért, kitartó rendszerező és katalógusépítő munkájáért. Méltatta Kopacz Katalin-Mária, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Az eseményről a székelyhon  is írt.


Kosz Orsolya laudációja

Fáy András szavai szerint: „...könyvtár őrének lenni... igen is díszes hivatal”. Ennek a díszes hivatalnak a betöltése jutott osztályrészéül Kosz Orsolya nyugalmazott könyvtárosnak.
A Hargita Megyei Könyvtár szolgálatában több mint két évtizedet töltött, megélt békés és viharos időket egyaránt, könyvtárátszervezéseket, fenntartóváltásokat, de mindettől függetlenül Orsolya tette, amit kell. Kezdetben az olvasószolgálatban tevékenykedett, feladata volt az olvasásnépszerűsítés, író – olvasó találkozók szervezése, könyvismertetők tartása. Kitartóan, odaadással végezte munkáját, ajánlott értékes olvasmányt, nevelt, segített, tájékoztatott. Úgy érzem Herschel szavai nagyon találóak a mindenki „Orsi nénijére” : „Ha imádkoznom kellene oly hajlamért, mely megállhatná helyét az élet minden helyzetében és boldogság és derű forrása lehetne számomra az életen át, pajzs annak bajai ellen, bármennyi balsiker érne is és bárhogy nézne is le a világ, az olvasás iránti hajlamot választanám. Add meg egy embernek ezt az ízlést és kielégítésének lehetőségeit, és aligha fogsz célt téveszteni az ember boldoggá tételében...” Igen, az olvasás iránti hajlamot plántálta el a könyvtárlátogatókban, az olvasói ízlést csiszolgatta, talán nem is mindig tudatosítva, hogy az emberiség boldogabbá tételéhez járul hozzá.
Olvasószolgálati munkája mellett módszertani feladatokat is ellátott, a községi könyvtárak dolgozóit szakmai tanácsokkal látta el, segített könyvállományuk elrendezésében. Leginkább mégis kitartó és szakszerű katalógusépítő, rendszerező munkáját szeretném kiemelni. Munkája nem volt látványos, publikus, mint a kis szorgos hangya nap mind nap tett, cselekedett, az olvasásért, az olvasókért, segítséget nyújtva a keresett olvasmányok fellelésében, könyvek visszakeresésében.
“Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk…. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned. Ember módra élsz, ha igazságosan élsz... Ha megkísérelsz – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek… Ennyi az élet értéke.”- írta Márai Sándor. Ezt vallotta, vallja Kosz Orsolya is, ezt bizonyította munkásságával, életpéldájával.
Orsolyával közvetlen kollegák is voltunk, míg nyugdíjba nem vonult, sőt nyugdíjas évei után is visszajárt, mint bedolgozó, a gyermekkönyvtár katalógusát fejlesztette, rendezgette. Mint kezdő könyvtárosnak egyengette lépteimet, tanítgatott a feldolgozó munka fortélyaira.
Orsolyának köszönhetem, hogy felelőtlen, dolgokon könnyen átlépő kezdőből felelősségteljes emberré váltam. Az ő példája volt az, ami megragadott, elgondolkodtatott és szemléletváltásra ösztönzött.
Kedves Orsolya! Köszönettel tartózunk neked, köszönjük, hogy vállvetve együtt munkálkodhattunk és eredményeket mutathattunk fel, hogy emberibb arculata lett a könyvtárnak és ebben megvolt a te szereped. Köszönjük, hogy mindig becsületesen, a törvény szellemében szolgáltad az intézményt, köszönjük, hogy pontos szép munkát végeztél, köszönjük, hogy minden részletre kiterjedt a figyelmed, köszönjük, hogy mindig helyt álltál és tudásod legjavát adtad, egyszóval mindent köszönünk. Weöres Sándor mondotta: “Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod”. Hát ezt köszönjük most meg neked, hogy bármit tettél, azt lelkiismeretesen tetted és meggyőződésből, hogy életed szolgálat volt, a köz szolgálata csendben, szerényen, alázattal, kitartással.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése