2012. április 19., csütörtök

Olvastad már?

 Jean Molla: Sobibor – Az elhallgatott múlt

A tizenhét éves Emmát letartóztatja a rendőrség, mert csokoládét lopott a szupermarketben. Amikor megkérdezik tőle, miért tette, azt feleli: „Azért tettem, hogy elkapjanak”. Vajon mi rejtőzik e megdöbbentő szavak mögött, mi az oka annak, hogy Emma Lachenal, egy vidéki francia nagyváros elismert sebészének lánya, a konszolidált és nagy tiszteletnek örvendő polgári család gyermeke nem tud kibékülni önmagával és az élettel? Emma ugyanis a depresszió egy súlyos fajtájában, anorexiában szenved, miközben maga sem tudja pontosan betegségének okát. Igaz, hogy nemrég veszítette el imádott nagyanyját, s hogy szakított a barátjával is, hogy szüleivel felszínes és hideg a kapcsolata, de mindez önmagában nem magyarázza hihetetlen lelki és fizikai szenvedéseit. Egy napon azonban véletlenül rábukkan egy régi füzetre, egy titkos naplóra, s föltárul előtte az elhallgatott múlt…

 Nagyon jó könyv. Az tetszett benne a legjobban, hogy a holokauszt témát teljesen más szemszögből közelíti meg. Szegény kislány a nagyszüleiben csalódott a legnagyobbat, azokban akiket a legjobban szeretett. Engem Emma betegsége, és az a tény, hogy a szülei nem veszik észre, vagy nem veszik elég komolyan, nagyon megdöbbentett. Az a kérdés, hogy hány olyan kamasz van manapság, akinek a segélykiáltását senki nem veszi észre. Egyre jobban rádöbbenek, hogy most ebben a rohanó világban nem könnyű tininek lenni, de talán a szülők dolga és felelőssége sem egyszerű feladat.

"Világéletemben ők ketten voltak számomra a példaképek. Mindent, ami jó volt bennem, nekik köszönhettem. Mamuskától zenét, mértéktartást és önbizalmat tanultam. Ha apám hallgatása és anyám üres locsogása az idegeimre ment, nagyanyámnál mindig megértő fülekre találtam. Nagyapámtól a szavak, a könyvek és a gondolatok szeretetét kaptam. Úgy éreztem, ő a világ összes tudását birtokolja, és ha csak néhány szót váltok vele, máris okosabb leszek."
54.o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése