2013. február 18., hétfő

Diáksarok

Egy vidám öttagú család legnagyobb gyereke vagyok. A Nagy István Művészeti Líceum büszke diákja vagyok első osztálytól fogva, idén fogom befejezni a tizenkét osztályt. Igen különleges tanításban részesültem és részesülök mind a mai napig ebben az iskolában. Úgy gondolom, hogy a művészetek - bármi fajta megnyilvánulásuk legyen is - elengedhetetlen részei az életünknek. Mostanság ébredezik bennem egyfajta határtalan szerelem minden iránt, ami körülvesz, s néha olthatatlan tudásszomjat érzek, mert rájövök, milyen nagyon keveset is tudok ebből a sok szépből. Szeretem a szépet, kacagósat, életvidámat. Ugyanakkor vonz a furcsa, hátborzongató, a groteszk is.

 László Rita , Nagy István Művészeti Líceum



Máté Angi: Volt egyszer egy

Máté Angi egy egészen új szemszögből tárja elénk a hétköznapinak vélt dolgokat. Mint a kisgyerekek, oly lelkes, vidám, kacagó-kíváncsin fedezzük fel a világot. Különleges szóhasználatával mosolyra deríti a gondterhelt arcokat is.A meséket képtelenség beleélés nélkül, monoton hangon olvasni, sőt kifejezetten, kifejezően felolvasni kéretik magukat a gyöngyöző-nevetésű sorok, hogy hallhassuk a kacagáló almák sikkantásait, a vonatok sietős zakatolását, a bajszos nap és a kócos virág játékát. Szulyovszki Sarolta illusztrációi pedig csak fokozzák a mesék lendületes hullámzását.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése