2013. május 13., hétfő

Lánc, lánc, meselánc




 Péntek reggel 8 órakor már a madéfalvi iskolaelőkészítő csoport  zsibongásától volt hangos a Gyermekkönyvtár.  Ez a csoport járt már könyvtárban, az Iskola másképp hetében ismerkedtek a meséskönyv állománnyal és megnézték a Farkaskoma c. bábszínházat. 


 A foglalkozás játékkal indult, hogy otthonosabbá  váljon a hely és  mert a kisgyermekeknek lételeme a játék .  Majd mivel május 10 a fák és madarak napja,  beleszőttük a  gitárral kísért  Béka a fa tövén,   Kakukk, kakukk című dalokat és fákról, madarakról szóló mesés és ismeretterjesztő könyvek nézegetését  -  amolyan  ráhangolóként.  Mikor a csoport figyelme  a könyveken,  meséken,  fákon  és madarakon volt , indult a mese...   A bevezető után a gyermekek kellett tovább fűzzék a mese fonalát.  A kezdő mondat utáni természeti  kép  kissé részletesre sikerült:  Tegnap délután mikor  kimentem a házunk mögötti dombra,  gyönyörű  tavaszi nap volt.  Kizöldült a  fű,  a fák, rétek virágba borultak,  illatozott a rét, pillanók szálltak,  madarak csicseredtek röpöködtek a kék égen, ragyogóan sütött a nap, visszatértek a fecskék, gólyák,  minden vándormadár. .. És a gyermekek tovább folytatták volna a természet dicséretét. No de gyerekek, ebben a mesében nem történik semmi? – szóltam közbe.  Ki érkezik?  Egy királyfi vagy királylány,  szegény legény esetleg szegény leány?  Egy sárkány! - szólt közbe az egyik fiúcska.  – És mit csinál ez a sárkány? – érdeklődtem tovább. - Tüzet okád és leégeti a zöld füvet, a kastélyt.   Így formálódótt láncszemenként a történet .  Egyre inkább belelendültek, míg egy nagyszerű mese kerekedett  belőle két befejezéssel.  A királyfi és királylány bemenekültek az erdőbe.  A sárkány az erdőt is leégette.  Innen egy  barlangba szaladtak, melyről kiderült, hogy épp a sárkány  otthona.  A sárkány ott is rájuk rontott.  Ők a hátsó kijáraton menekültek kifelé, a sárkány meg utánuk. De a királyfinak már nagyon elege lett a sok  puszításból,  menekülésből s ahogy kiértek a barlang bejáratához előrántotta a kardját és szembefordult a sárkánnyal. – No te sárkány, annyi gonoszat tettél,  annyit romboltál, most meglakolsz.  Azzal levágta a sárkány 7, 50, 100, egyesek szerint 300 fejét – ebben nem tudtunk megegyezni , de hát ez csak részletkérdés. Aztán következett a   befejezés. Az egyik szerint a sárkány halálával megtört az átok,  a fű újra kizöldült, az erdő szintén, még a kastély  is újra kastély lett.  A második befejezés szerint a király és királylány újraépítette a kastélyt,  addig munkálkodtak míg újra szép zöld lett a fű, erdő.  A végén címet is adtunk neki:  A tűzokádó sárkány.  Ezután csoportonként lerajzolták, bemutatták  rajzaikat.




 Hasznos és szórakoztató foglalkozásnak bizonyult. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése