2013. július 10., szerda

Olvastad már?

Herta Müller: Lélegzethinta
Fülszöveg: 
Leo Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli.
Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot.
Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a Sorstalanság ikerkönyvében.
A Lélegzethinta a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű regénye.
Herta Müller 1953-ban született a bánáti Niczkyfalván, Romániában. 1987 óta Berlinben él. Műveiért számos német és nemzetközi díjjal tüntették ki. 2009-ben Nobel-díjat kapott.
Lélegzethinta című regényét Oskar Pastior késő-dadaista költővel együtt tervezte megírni. Pastior a saját lágerélményeit osztotta meg vele, de 2006-ban bekövetkezett halála véget vetett a közös munkának. Herta Müller a jegyzetek felhasználásával, egyedül írta meg a regényt, amely óriási visszhangot váltott ki hazájában és külföldön. A könyv hozzájárul annak az évtizedekig elhallgatott traumának a feldolgozásához, amelyet a német polgári lakosság élt át a második világháború után.

szívlapát.., éhségangyal…, lágerboldogság…, bádogcsók…, cementbeteg… és még sorolhatnám a sok-sok nyelvi eszközt, metaforát, megszemélyesítést stb., amelyek nagyon méllyé, nagyon súlyossá teszik az amúgy is nehéz, éhséggel és szenvedéssel teli lágeréletet. A lágerben a tárgyak nagyon fontossá válnak, élettel telnek meg, jók vagy gonoszak akár az emberek. A cement gonosz, gyilkos, a szívlapát jó, az éhségangyal az úr, mert mindenkinek van éhségangyala.
"1 lapátemelés= 1 gramm kenyér.
Nekem nem volna szükségem a szívlapátra. De az éhségem rá van utalva."
A szenvedés és az éhség a regény központi témája, de a hangulata eléggé természetesen hat. Kíváncsivá tesz, olvastatja magát, tudni szeretnéd, hogy meddig lehet bírni ezt a sok szenvedést, de amíg olvasod nem sírod el magad. Érzed az éhséget, a szenvedést, de az is egészen természetes. (nem hatásvadász) Nekem nagyon- nagyon tetszett. Az a könyv, amit nem lehet könnyen elfelejteni. Herta Müller egyik kedvenc íróm lett.

"Mindig van éhség. Mivelhogy van, akkor jön, amikor akar, és ahogyan akar.
Az oksági elv az éhségangyal kontármunkája. Ha jön, nagyon jön.
Világos, mint az egyszeregy:
1 lapátemelés = 1 gramm kenyér.
Nekem nem volna szükségem a szívlapátra. De az éhségem rá van utalva. Azt kívánom, bárcsak pusztán eszközöm volna a szívlapát. De uralkodóm. Az eszköz én vagyok. Ő uralkodik és én alávetem magam."

90. oldal - Az éhségangyalról

"…megfogom a szívlapátot fönt a nyakánál, és a keresztnyelet a lenti végén. Tartom az egyensúlyt, a szívlapát hintává válik a kezemben, ahogyan a lélegzet hinta a mellkasban."
86. oldal - A szívlapátról

"…a korai hold anyám arcával nézett le rám. A felhők egy párnát toltak az álla alá, egy másikat pedig a jobb orcájához. A párna a bal orcáján jött ki. És én azt kérdeztem a holdtól: Hát ennyire gyenge az én anyám. Vajon beteg-e. Vajon megvan-e még a házunk. Ott lakik-e még, vagy ő is lágerben van. Él-e még egyáltalán. Tudja-e, hogy én még élek, vagy már egy halottért sír, amikor rám gondol."
82. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése