2014. október 7., kedd

Olvastad már?


José Saramago: Vakság

Fülszöveg:
Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben… Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait.

A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból…

Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben.

Saramago 1998-ban, hetvenhat évesen életművéért s jelentős részben az egész világon óriási sikert arató Vakság-nak köszönhetően elnyerte a Nobel-díjat. Azóta is töretlen alkotókedvvel dolgozik, aminek bizonysága, hogy szinte évente jelentkezik új regénnyel (2004-ben jelentette meg a Vakság folytatását Megvilágosodás címmel), s minden könyve újabb meglepetés: újabb meghökkentő, bizarr ötlet, valamilyen szélsőséges léthelyzet szuggesztív ábrázolása, s ugyanakkor: valami örök, eredendő vakság lenyomata avagy a látásért való állandó küszködését.

Hátborzongató, izagalmas, drámai. Csodálatosan megírt történet egy drámai és abszurd világról, egy olyan helyzetről ahol mindenki ki van szolgáltatva, mindenki fél és mindenkin, vagy szinte mindenkin, az állati ösztönök kerekednek felül. Érdekesek a karakterek. Saramago nagyon ismeri az emberi természetet, annak a legsötétebb oldalát is. Nagyon szemléletesen mutatja be, hogy mire is vagyunk képesek, ha elszabadulnak az indulatok, ha a túlélés a tét. Én már akkor egy nagy tragédiaként fogtam fel, amikor az első ember megvakult. Nagyon sajnáltam őt, éreztem, hogy az egész világa romba dőlt…És mindaz, ami azután történt… hát… nincsenek rá szavaim. Az a kérdés csak, hogy mit lehet tenni egy ilyen szélsőséges helyzetben. Van-e kiút, képesek volnánk-e a túlélésre, ha egyszerre az egész emberiség megvakulna. Érdekes és eléggé nehéz dolga lehet egy "látónak" ebben a világban. Nagyon nagy hatással volt rám a könyv. Mostantól Saramago egyik kedvenc íróm lett. Már Az elefánt vándorútja is nagyon tetszett, de a Vaksággal teljesen megnyert.

1 megjegyzés:

  1. Nem mindennapi!
    Érdekes, elgondolkodtató: mi lenne, ha minden ember megvakulna? Tudna-e tovább működni a társadalom? Felzaklatja az embert, rengeteg kérdés kezdi foglalkoztatni. Hatásos. Sokáig nem engedi el az embert, az olvasót.

    VálaszTörlés