2016. január 18., hétfő

BALÁZS LAJOS: Menj ki én lelkem a testből – könyvbemutató


Négy évtizedet felölelő kutatómunka eredményeként jelentek meg 1994–99 között dr. Balázs Lajos néprajzkutatónak, egyetemi docensnek a székely nagyközség, Csíkszentdomokos átmeneti, sorsfordító szokásait – a születést, a lakodalmat és a halált – bemutató szokásmonográfiái, amelyek a magyar néprajztudomány mindeddig egyedülálló, meghatározó munkái. A szerző további kutatásai során leszűrt következtetésekkel kiegészítve, hármaskönyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiáit. Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál címmel a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a kibővített hármaskönyv, amelynek 2015-ben látott napvilágot a harmadik kötete: Menj ki én lelkem a testből. A könyvet a szerző jelenlétében Sarány István, a Pallas-Akadémia kiadó főszerkesztő-helyettese mutatja be a Kájoni János Megyei Könyvtárban, 2016. január 21-én, csütörtökön 17 órától, majd Balázs Lajos beszél több évtizedes csíkszentdomokosi szokáskutatásának tapasztalatairól, kutatói szemléletéről.
A csíkszentdomokosi elmúlásról és temetkezésről szóló kötet három nagy fejezetből áll. Az első az úgynevezett elválasztó, a második az eltávolító rítusokról szó, majd a beavató, beépítő rítusokat tartalmazó harmadik fejezet zárja a ciklust.
A szokásmonográfiák új kiadásának szerkesztője, Sarány István a címválasztás jelentőségére is felhívja a figyelmet:
"Mindhárom kötet allegorikus címet visel, s ezek a címek a közösségi én organikusan összeálló hármaskönyvévé teszik a szokásmonográfia-sorozatot, azé a mindig érkező, cselekvő, elmúló éné, aki egy paraszti közösségben megfogamzik, majd világra jön, társat keres magának, aztán elhagyja földi életét és a szellemi világra váltja azt. A Menj ki én lelkem a testből... furcsa megfogalmazású felszólító mondatból lett cím a távozni induló lélek, a maradó test élet-halál kapujában állásának pillanatát ragadja meg. A haldokló ember megkerítési rítusának indító mondata, amit a kerítő asszony mond a távozó nevében, amikor még nem halott, de már nem is élő. Annak a pillanatnak a közeledtét jelzi, amelytől számítva a haldokló körüli törődés egyszeriben halottat eltávolító igyekezetté változik."
Demény Lajos akadémikusnak véleményét idézve, amelyet a kötet első kiadásáról írt:
„Balázs Lajos halottaskönyve, túl azon, hogy az összmagyar néprajzfeltárást gazdagítja, párját ritkító lehetőséget nyújt az összehasonlításra nem csupán egész nemzeti közösségünkön belül, hanem a nemzetközi néprajzkutatás számára


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése