2016. február 29., hétfő

EMLÉKMŰSOR OLOSZ LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 125. ÉVFORDULÓJÁN Helikoni esték 2016/1


A Helikoni esték sorozat keretében, Olosz Lajos költő születésének 125. évfordulójára emlékműsort szervez a Helikon−Kemény János Alapítvány Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. Az emlékestre 2016. március 2-án, szerdán 17 órára várják az irodalomkedvelőket.
A kisjenői csonkafenyő címmel Cseke Péter irodalomtörténész tart bevezető elődást Olosz Lajos pályaképéről. Képek Olosz Lajos családi albumából címmel a költő unokája, dr. Kiss Olosz Klára előadása következik, H. Szabó Gyula, a Helikon−Kemény János Alapítvány elnöke Olosz Lajos és a helikoni közösség című előadása zárja a rendezvényt.
Olosz Lajos Az Arad megyei Ágyán született, 1891. augusztus 23-án, a közeli Kisjenőn telepedett le 1917-ben, itt élte le élete nagy részét. Ügyvédi irodát nyitott, jogászként tartotta fenn családját, de szabad idejében a költészetnek hódolt. Az Erdélyi Szemle, a Pásztortűz, az Ellenzék munkatársa a húszas években. Az irodalomtörténet "a szabadvers bűvöletében" alkotó költők közé sorolja, haláláig több ízben is sikerült megújítania költői eszköztárát. Első verseskötete, a Gladiátorarc 1923-ban jelent meg. Költészete „csiszolatlan gyémántok nyers és szigorú világa” – állapította meg Reményik Sándor. Az Erdélyi Helikon egyik alapítója volt, 1926 -ban részt vett Marosvécsen az első helikoni találkozón. Mély barátság fűzte Reményik Sándorhoz és Áprily Lajoshoz, akikkel közel két évtizedet átölelő, irodalmi értékű levelezést is folytatott. 1944-ben sok dél-erdélyi magyar értelmiségivel együtt munkatáborba internálták, a Bihar-hegységbe. Rabságáról több verse, illetve feleségéhez intézett levelei vallanak. 1977. április 26-án halt meg, Köröskisjenőn temették el. Születésének 100. évfordulóján emléktábla került szülőháza falára. Az általa vezetett nagyzerindi irodalmi kör halála után munkássága iránti tiszteletből felvette a Olosz Lajos Irodalmi Kör nevet.
Verskötetei: Gladiátorarc,1923; Égő csolnakon, 1926; Barlanghomály, 1931; Versek, 1968; Legszebb versek, Albatros, 1971; Hattyúének, Kriterion, 1972. Halála után kiadott kötetek: Szeplőtlen oltár. Válogatás istenes verseiből (az aradi Kölcsey Egyesület és a zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör kiadása, 1997); Kis/Olosz/könyv. Hittel a mélységek felett. A költő 1944-45-ös lágernaplója, családi levelezése és a lágerben sorstársairól készített rajzai, Marosi Ildikó bevezetőjével és Kissné dr. Olosz Klára gondozásában. (Pallas-Akadémia, Csíkszerda, 2001); Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése (Polis Kiadó, Kolozsvár, 2003); Percek közt virágok. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Csanádi János. (Királyhágói Református Egyházkerület, Nagyvárad, 2004); Könyörtelen mesék. Olosz Lajos összes versei. (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon http://lexikon.kriterion.ro/szavak/3287/
Olosz Lajos verseiből itt olvashatunk: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/oloszlajos.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése