2016. szeptember 16., péntek

EGY ELFELEDETT MAGYAR ÍRÓNŐRŐL – AZ OLVASÓKÖR SZEPTEMBERI TALÁLKOZÓJA

A Kájoni János Megyei Könyvtárban működő Olvasókör szeptember szeptember 19-én, hétfőn 16. 30 órára hirdeti meg újabb találkozóját, – ezzel jelezve az őszi idény kezdetét a kéthónapos szünet után. A találkozóra ezúttal is minden érdeklődőt szeretettel várnak a könyvtár előadótermébe! Ezúttal a huszadik század egyik neves nőírója, Földes Jolán újrafelfedezése szerepel a napirendben. A sokáig külföldi emigrációban élő szerző elfeledett sikerkönyve, az 1936-ban írott A halászó macska uccája című regény több mint egy tucat nyelven jelent meg annak idején, miután megnyerte a londoni Pinker könyvkiadó cég nemzetközi regénypályázatát. Cseke Gábor vitaindító olvasónaplója megtalálható az Olvasókör honlapján, 
Bővebben: 
A regény számos kiadást ért meg – külföldön is –, össz-példányszáma jóval meghaladta a millió példányt. Ennek ellenére, a korabeli vezető kritika (mindenek előtt a Nyugat folyóirat) fanyalgását követve, az irodalomtörténet nem vett tudomást Földes Jolánról, aki írt még ugyan néhány újabb magyar regényt, de Angliában letelepedve, Yolanda Clarent néven szabályosan angol íróvá vedlett, s 1963-ban bekövetkezett haláláig szorgalmasan gyártotta angolul irt lektűrjeit, melyek közül néhány sikeres filmforgatókönyvként is bevált.
A magyar könyvkiadás több ízben is megpróbálta Földes Jolán elfeledett regényírói termését visszaemelni a köztudatba, de a próbálkozás mindeddig mérsékelt sikerrel járt. Az olvasóköri megbeszélés azt célozza meg, hogy tudatosulhasson a mai olvasóban:
„A halászó macska uccája, bár ízig-vérig magyar regény, sorsa és mondanivalója révén kiszakadt a magyar irodalomból: azt mondja el egy magyar háromgyermekes, kivándorolni kényszerült, hontalanná vált magyar családról, ami bárkivel és bárhol megtörténhetik a világon. (És mint látjuk, meg is történik.) Nem részletez, nem sztorizik, a mélyre ásás is távol áll tőle, viszont ahogyan az iró elmeséli a családtagok és legközelebbi ismerőseik több évtizedes történetét, a rájuk törő és sorsukra visszahulló történelemmel együtt, az gondolatokat ébreszt. A könyvben nyoma sincs az írói nagyot mondásnak, helyenként a szöveg akár közhelyesnek is tűnhet, de csak azért, mert konstrukciójában minimalista és a mesélést tartja egyedül mérvadónak. Sűrű szövésű történetében folyamatosan egymást követik a füveskönyvek mindent megvilágító bölcsességével vetekedő részletek, élethelyzetekből kibomló megállapítások, amelyek elkerülik a szájbarágást, a sarkításokat és ha logikájuk mentén végiggondoljuk őket, akár tanulsággá is válhatnak."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése