2016. december 5., hétfő

GAZDA JÓZSEF: A HAJÓTÖRÖTT - KÖNYVBEMUTATÓ



Gazda József kovásznai közíró és művészeti író A hajótörött című regénye a Móricz Zsigmond Alapítvány Hét Krajcár Kiadó gondozásában jelent meg idén novemberben. A könyv első bemutatóját Budapesten tartották, majd itthon, Sepsiszentgyörgyön is megismerhette a közönség. Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban a 2016. december 7-én, szerdán 17 órakor kezdődő közönségtalálkozón Cseke Gábor író beszélget a szerzővel új könyvéről és munkásságáról.
Gazda Józsefnek kiemelt témája a magyar nemzet viszontagságos, mégis felemelő sorstörténete. Ebbe a szerzői vonulatba illeszkedik A hajótörött című regény is, amely 1956-ban játszódik, a magyar szabadságharc előtti hónapok Romániájában. Vágó György sorsán keresztül jeleníti meg ezt az elrémítő kort, amelyet Lenin és Sztálin neve fémjelez, s amelynek az iszonyata fölött átnéz a világ, s amelyben a kisebbségi sorsban élő magyarokra kettős bilincs szorult: a többségi elnyomásé és a kommunizmus szörnyeszméjéé.
A regényt Tulit Ilona ajánlja az olvasó figyelmébe, az általa jegyzett fülszöveg szerint:
„A lét peremére sodort kisember nézőpontjából megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései sűrűsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott magyarság sorsa."
„Az elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető kérdéseivel ötvöződnek. A lendületes, szenvedéllyel megírt szöveg a nézőpontok és szólamok váltogatásával többféle értelem-összefüggést teremt, folytonosan megszólítva, állásfoglalásra késztetve az olvasót is."
Gazda József művészeti író, szociográfus, tankönyvíró. Kézdivásárhelyen született 1936. április 8-án. A Székely Mikó Kollégium elvégzése után 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgozott 40 éven át, 1964-től 1998-ig a kovásznai líceumban tanított. Művészettörténeti és műkritikai írásai mellett diákokból álló művészegyüttesével 1975-től számos Tamási-darabot bemutatva, elsősorban falvakat látogató körutakon az iskolai színjátszás kibontakozását szolgálta. Művészeti monográfiákat, útirajzokat, szociográfiákat írt. Kutatói munkáját nem hagyta abba, az erdélyi művelődési életben továbbra is jelentős szerepe tölt be. Fontosabb kötetei: Gyárfás Jenő (1969); Nagy Imre (kismonográfia, 1972); Tegnapi kövek, mai utak (egy nyugati utazás naplója, 1977); Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezete (1980); Nagy Albert (kismonográfia, 1982); Hát én hogyne siratnám: csángók a sodró időben. (1993); Gazdáné Olosz Ella (1994); Az Istennel még magyarul beszélgetünk, magyar szórványok a Kárpát-medencében (2002); Emlékek Ázsiája. (2003); Magyarok Amerikája (2004, társszerző: Bernád Ilona); A tűz októbere, 1956 magyar sorsokban (2006); A megpecsételt vég - Kilencven év Erdély földjén (2010); A harmadik ág: magyarok a szétszórattatásban (2013); Vezényelt történelem (2014).
Díjai, elismerései: Bethlen Gábor-díj (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), Tamási Áron-díj (2013), Háromszék megye kultúrájáért-díj (2013), Magyar Örökség-díj (2014).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése