2018. május 17., csütörtök

AZ OLVASÓKÖR MÁJUSI TALÁLKOZÓJA: FREDERIK POHL CSERNOBILJA




Frederik Pohl, az amerikai science fiction idős klasszikusa 1988-ban váratlanul megdöbbentő dokumentumregénnyel lépett olvasói elé. A csernobili atomerőműben történt 1986-os robbanás esetét írta meg. Frederik Pohl könyvének ismertetésére Péterffy Csaba-Ákos vállalkozott az olvasókör 2018. május 14-i találkozóján, melyet a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében tartanak a szokott időben, 16.30-kor. Minden érdeklődőt szívesen látunk!
Bekövetkezett az, amire a science fiction írók számos könyvben figyelmeztették az emberiséget. A valóság túllépett a legmerészebb képzeleten... Pohl a szovjet hatóságok és irodalmi szervek segítségével elolvashatta a dokumentumokat, szemtanúkkal, résztvevőkkel beszélgetett, s a tényekből kiindulva, óriási írói tapasztalatát felhasználva, páratlanul izgalmas és fordulatos, felelősséggel teljes regényt alkotott.
A regény utószavában a következőket írta művéről, amelynek dokumentálása végett utazást is tett a Szovjetunióban:
„A Csernobil tényeken alapuló regény. Első pillantásra nehéz különválasztani, mi benne a tény és mi a regényíró fantáziájának műve.
Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy a regény minden szereplője kitalált figura. A szereplők részben azt teszik, amit a valóságos emberek tettek; ez a helyzet például azzal a három férfival, akik könnyűbúvárruhában hatoltak be a reaktor alatti, elárasztott folyosókra, hogy kinyissák a leeresztő szelepeket – a valódi hősöket Alekszej Ananyenkónak, Valerij Bezpalovnak és Borisz Baranovnak hívják. A regény szereplői számára azonban nem szolgáltak modellként.
A robbanás természete, az események időrendje és következményei a lehető legpontosabban követik a valóságot; az időzítésnél azonban megengedtem magamnak némi kisebb szabadosságot. A kapcsolódó események alapjául is hiteles tények szolgáltak, bár néhány esetben legalábbis vitatható, hogy mit nevezhetünk hitelesnek. Ennek sajátos esete a „tizenhét oldalas dokumentum”. Az irat létezik. Jól átgondolt manifesztumról van szó, mely egészen drasztikus reformok mellett száll síkra a szólásszabadság, iparicél-rangsorok és politikai folyamatok terén. Tény, hogy a dokumentumot titokban kézről kézre adták a Szovjetunióban, és Csernobil után még külföldön is. Kérdéses viszont, hogy valóban magas beosztású tisztségviselőktől származik-e, ahogy benne olvasható, vagy pedig nyugaton élő szovjet emigránsok koholmánya. Másfelől viszont kézzelfogható bizonyítékok mutatják, hogy a dokumentum által javasolt, meglehetősen forradalmi nézetek jelentős részét komolyan fontolgatják egyes vezető tisztviselők – más magas beosztású személyek pedig élénken ellenzik őket...”
Érdekes, ahogy a fantázia világa által foglalkoztatott író lehorgonyzott a számára merőben szokatlan irodalmi módszer mellett – a valóság elemeiből építve fel művét. Munkáját segítette tudományos-fantasztikus irodalmi gyakorlata: képzelete könnyen kitöltötte a begyűjthető valóságelemek összeillesztésében jelentkező ténybeli űröket.
A téma különben azóta sem szűnt meg népszerűnek és időszerűnek lenni: az emberiség joggal tart egy második, Csernobil méretű és következményű nukleáris katasztrófától, illetve attól, hogy a jelenkori emberi társadalmi berendezkedések alkalmatlanok arra, hogy biztonságosan és megfelelően kezeljék azt a reális fenyegetést, amit a nukleáris technológia elterjedése világszerte jelent.
A tárggyal foglalkozó irodalmi alkotások közül kiemelkedik Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas írónő Csernobili ima. A jövő krónikája című riportkönyve, amely átélőkkel és szemtanúkkal készült interjúkban térképezi fel mindazt, ami az ukrajnai atomvárosban történt, illetve annak kihatásait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése