2018. november 14., szerda

Lars Kepler






                   Lars Kepler-ez az írói álneve a svéd házaspárnak: Alexandra Coelho Ahndoril-és Alexander CoelhoAhndorilnak, akik külön-külön is elismert írók voltak már, amikor elkezdték a Lars Kepler név alatt a Joona Linna sorozatot: A hipnotizőr, A Paganinini-szerződés, A tűz tanúja, A bosszúálló, Lesben, A nyúlvadász.

                   A sorozat Joona Linnája a Stockholmi Rendőrség felügyelője. Olyan bűntények felderítésén dolgozik, melyekben egész családok érintettek.

                   Izgalmas, pörgő, tele váratlan fordulatokkal-mindez ötvözve a skandináv krimik jellemzőivel: intelligens nyomozó, a nyomozásban személyesen is érintett főhős, társadalomkritika (az emberek depressziósak, alkoholisták, magányosak, jogtalanul bántalmazták őket stb.), hideg, hó és könyörtelen gyilkosságok.

                   Elkezded olvasni a könyvet és nem tudod letenni a kezedből (maga  a regény szerkezete is erre ösztönöz: pár oldalas rész, majd helyszín-és szereplőváltás). A végére jutva meg azt érzed, hogy „Mééééég”!

2018. november 12., hétfő

Frederic Backman könyvei


Frederic Backman-svéd író, 1981-ben született. Első könyve: Az ember, akit Ovénak hívnak 2012-ben jelent meg.
                   Pár hónappal ezelőtt került a kezembe az Ové. Semmit nem tudtam a szerzőről, semmit nem olvastam tőle és az első 10-20 oldalt olyan....tapogatózva olvastam, ízlelgettem az írást, már-már letettem a könyvet....., és akkor elkezdődött a varázslat: gyors egymásutánban elolvastam az összes könyvét, melyekhez hozzáférhettem. Az utóbbi évek legnagyobb olvasásélménye volt számomra, olvasás közben folyton az járt az eszemben, honnan tud egy viszonylag fiatal férfi ennyi mindent a lélek belső rezdüléseiről, a kapcsolatokról, a „más, mint a többiek”-ről, a „hogyan”-ról?. Nevettem, bólogattam, szemet törölgettem és megfogadtam: jobban, sokkal jobban figyelek ezentúl a szeretteimre.
                    A könyveket a következő sorrendben ajánlom olvasni (ha ebben a sorrendben olvassátok, érthetőbbek lesznek az utalások a könyvek közös szereplőire):

1.               Az ember, akit Ovénak hívnak
2.                Itt járt Britt-Marie
3.                A nagymamám azt üzeni, bocs
4.                Mi vagyunk a medvék
5.                Egymás ellen
6.                A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

              Az Életed üzletéhez még nem jutottam hozzá, de igyekszem.

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, ​jó?

Fülszöveg:
Hajléktalanok ülnek egy padon és meredten bámulnak egy tárgyat, a magasból színes labdákat szórnak a Balatonba, az eltávozott házi kedvencek a felhők tetején gyülekeznek, egy férfi megtalálja felesége titkos mobilját, a papagáj megszökik, ám egy nagyon fontos mondatot tanul kalandozásai közben… Végtelen motívum- és műfajgazdagság jellemző e könyvre, melyben Tóth Krisztina összegyűjtötte az utóbbi években írt tárcanovelláit és más publicisztikai műveit. Az ötven írást az teszi kiemelkedővé, hogy a szerző minden esetben túllendül az aktualitáson, és az egyszeri pillanattól a teljességig jut el. Hétköznapi, első ránézésre bagatell drámáról derül ki, hogy sorsfordító esemény, és az élet persze bármikor képes minket megörvendeztetni abszurd oldalával, csak az a kérdés, hogy sírni vagy nevetni van éppen kedvünk.
A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte.
A Tóth Krisztina novellák olvasása közben különböző érzelmeket éltem át. éppen ezért nem szerettem volna naponta 2-3-nál többet olvasni, hogy legyen időm elgondolkodni rajtuk. Sajnos ez nem mindig sikerült, mert nagyon olvastatta magát. Mindenik novella másképp volt érdekes. Az egyik megnevettetett, a másik elgondolkodtatott, elszomorított, felmérgesített vagy éppen elkeserített. Tetszik a humora, a mondanivalója, a nyelvezete és a stílusa. Sokszor a leghétköznapibb eseményeket figyeli meg és írja le egyszerűen , de mégis olyan módon, ami nagyon elgondolkodtató, magával ragadó. Kedvencem a Szólánc, amely megdöbbentett és egyben elszomorított, nagyon megnevettetett a Homokakvárium. Rájöttem, hogy jogom van tudni, hogy milyen lesz az idő Kuala Lumpurban, hogy a gyerekek nagyon őszintén beszélnek még a hajléktalanokkal is és a fogtündér sem találja meg bárhol a kiesett fogat. Jó tudni, hogy nem mindig egyértelmű, hogy mi a kalap közepe, és csodák vak koldusokkal Rómában is történhetnek. Nagyon szerettem még az Örkény-árnyjátékokat, az Esti Kornél szellemét, az Alagút, a Térkép és a Hazaviszlek , jó? című novellákat is.