2019. február 7., csütörtök

Karinthy Frigyes : Gyermekkori naplók : 1898-1899 1899-1900




„A gyermek Karinthy Frigyes a Markó utcai főreál tizenegy-tizenkét éves tanulójaként 1898/99-ben és 1899/1900-ban - a kor szokásához híven - naplót írt. A naplók lapjain - a friss kamasz humor és fantázia segítségével - a Tanár úr kérem világa elevenedik meg első fogalmazásban. Feljegyzéseihez ötletszerűen kis rajzokat, jellemző portrékat, karikatúrákat is készített, melyek eredeti módon adják vissza nemcsak az ifjú Karinthy bontakozó személyiségét, de a kor mindennapjainak, családi és iskolai életének hasonlíthatatlan hangulatát is.” (idézet egy fülszövegből). Sajnos én nem ezt a kiadást olvastam, ezért a rajzok és karikatúrák az én kis könyvecskémben nem voltak, amit nagyon  sajnálok.
            Karinthy hat éves, amikor az édesanyja meghal, az apja Karinthy József, művelt, szorgalmas, sokat dolgozó tisztviselő volt, akit a barátai élhetetlennek tartottak, mert felesége halála után különösen nehezen tartotta el a hat gyermeket. A gyermekek nevelésében a szigorú, de gyerekszerető Mari, a mindeneslány és a nagynénik és nagybácsik is segítettek.       
            A gyerek Karinthy a naplójában arról ír, hogy milyen unalmas (fad), szürke  az élete. Pedig a család életmódja egyáltalán nem volt egyhangú, apjukkal rendszeresen jártak előadásokra az Akadémiára, kiállításokra és színházba is.(12 ) Naplóiban nagyon sok szó esik az iskoláról, a családról, a hétköznapjaikról, olvasmányairól, színházi élményeiről, de az aktuális társadalmi és politikai helyzetről is.
Sokszor kesereg az iskolai értesítői miatt, holott okos, eszes gyermek volt, aki szerette a tudományokat, de a jegyei soha nem voltak elég jók.(21) Ekkor már jelentek meg folyóiratokban kisebb  írásai (pl. Utazás a Merkurba )
            Nagyon szórakoztató, érdekes olvasmány, a 12-13 éves gyerek naplója.  A helyesírással voltak némi gondok (főleg az első részben), de azt hiszem, hogy ez semmit nem jelent a naplók értékét illetően. Engem zavart a sok német kifejezés és megdöbbentő volt számomra, hogy abban az időben ez volt a hétköznapi, beszélt nyelv. Az első részben nagyon sok vers, versrészlet is van. Hihetetlen, de úgy éreztem a naplók, főleg a második rész olvasása közben, hogy a tizenéves Karinthy már megtalálta a saját írói hangját. Érdekes, hogy a kamasz és a felnőtt Karinthyt ugyanazok a témák, gondolatok, érzések foglalkoztatják.