Keresés ebben a blogban

2020. március 25., szerda

Olvastad már?

Guzel Jahina: Zulejka ​kinyitja a szemét


Szívszorító és egyben csodálatos. Nagyon kemény regény. Engem teljesen szíven ütött. Számomra ilyen egy jó könyv. Igényes sílusban írott és nagyon megdöbbentő.
Guzel Jahina, a tatár írónő egy olyan sötét korszakról ír, mint az erőszakos kollektivizálás időszaka, amikor a kulákokat, a Szovjetunió különböző nemzetiségű lakóit kitelepítik, emberek ezreit küldenek kényszermunkára a GULAG-ra, Szibéria isten háta mögötti, lakatlan területeire. A regény erőssége az, hogy az írónőnek sikerült azt a nyomasztó hangulatot megteremtenie, érzékelhetővé tennie.
Zulejka kinyitja a szemét és az ő szemén keresztül ismerjük meg a nők nehéz sorsát, az anyaság és az asszonyi szerepvállalás nehézségeit a szovjet birodalom, két háború közötti nehéz, őrölt időszakában.


Fülszöveg:
A ​Zulejka kinyitja a szemét című regény nagyszerű debütálás. Megvan benne az igazi irodalom legfontosabb erénye – egyenesen szíven üti az embert. A történet, melynek főhőse egy, a kuláktalanítás éveit átélő tatár parasztasszony, annyira hiteles, életszerű és varázslatos, amilyennel ritkán találkozunk az utóbbi évtizedek kortárs prózájának hatalmas folyamában.”

Ljudmila Ulickaja
Guzel Jahina Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Jelenleg Moszkvában él, ott jelent meg első regénye, a Zulejka kinyitja a szemét, amely a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és a Jasznaja Poljana-díjat, s világszerte megjelent már (vagy megjelenés előtt áll).
1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját, mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték már az új, „kommunista” rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a megaláztatást mint parasztok és mint tatárok – de ha fogcsikorgatva is, mindig összeszedték magukat. Tehát „kulákok”. Most újra a „vörös hordát” várják rettegve… és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb.
Zulejkát kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi értelmiségiek, „néhai uraságok” és köztörvényes bűnözők, muszlimok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben.
Zulejka az elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász… szabad ember, egyenrangú a férfiakkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése