Keresés ebben a blogban

2020. április 30., csütörtök

Kiss Tibor Noé kapja a 2020-as Hazai Attila Irodalmi Díjat

A szakmai zsűri döntése szerint az idei Hazai Attila Irodalmi Díjat Kiss Tibor Noé kapja, jelentette be ma, április 30-án, a névadó Hazai Attila születésnapján online a Hazai Attila Alapítvány.

Kiss Tibor Noé – Fotó: Komjáthy Zsuzsanna
A Hazai Attila Alapítvány ebben az évben, az ötödik alkalommal is a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra tervezte a díjazott nevének nyilvánosságra hozását. A megváltozott körülmények miatt azonban idén rendhagyó módon a Hazai Attila facebook-oldalon online jelentették be (a közvetítés a Literán is látható volt) április 30-án, Hazai Attila születésnapján, hogy a szakmai zsűri döntése szerint 2020-ban Kiss Tibor Noé veheti át Hazai Attila Irodalmi Díjat. 
A teljes cikk ITT olvasható

2020. április 29., szerda

Egy nap- egy költő

Szabó Magda

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.1940-ben a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. 



Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.

1985 és 1990 között a Tiszántúli református egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.

Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára.

Hinni

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben.


Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

Elfogadlak

Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért vagy erősebb,
mint az ösztön,
mely más utat mutat?
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?

Szóba sem álltam az idővel,
most alkuszom vele; hiába érzem,
hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett
neveli suta magzatát,
lebeg az együgyű reménység,
hogy te meg én, s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szivünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...

Ó, talány, ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár, mikor mosolyogsz,
jó mezőn futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét a folyó,
úgy lesi beszéded. Téged szeretlek?
Téged, vagy a mindenséget?

A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szeretnék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Mily zavart e szív.

Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök?

Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.

Patrick Ness írja vászonra A Legyek Urát

Patrick Ness író egyre több filmes projektben dolgozik, a legújabb hírek szerint pedig ő írja A Legyek Ura legújabb filmváltozatának forgatókönyvét.

Patrick Ness jelenleg az egyik legnépszerűbb kortárs ifjúsági szerző, akinek olyan könyvek fűződnek a nevéhez, mint a Chaos Walking-trilógia vagy a Szólít a szörny.
Ness egyre többet dolgozik filmes projektekben, 2016-ban például már aktívan részt vett a Szólít a szörny megfilmesítésében, most megint adaptációban utazik: ő írja A Legyek Ura legújabb filmváltozatának forgatókönyvét. 
Bővebben: ITT

Olvastad már?

Sejal Badani: Törött ​szárnyú angyalok


Egy nagyon erős és kemény könyv. Olvasás közben csak úgy kavarogtak az érzéseim, a gondolataim. Nagyon kemény és mindmáig érzékeny témát, a családon belüli erőszak témáját tárja elénk a szerző. És nem is akárhogyan. A négy nő sorsa nagyon különböző, de életük megdöbbentő és meghatározó kegyetlenségeit ugyanaz az ember okozta, a férj és az apa. Nagyon tetszett a könyv egészen a végéig. Sajnos a befejezés, az a tény, hogy mind a négy nő sorsa jóra fordult számomra sokat rontott az összhatáson. (Nem mintha nem érdemelnék meg a pozitív vegkifejletet, de az élet nem mindig adja meg, amit megérdemlünk.)
Fülszöveg:
Amikor ​az Indiából Amerikába vándorolt családfőt váratlanul szörnyű baj éri, három leánygyermeke hazatér végső búcsút venni tőle. Szónijá fotósként bejárta a világot, így menekült gyermekkora sötét titkai elől. Trisá számára az amerikai álom – egy jóképű férj és egy kertvárosi otthon – jelentette a menedéket. Marin kőkemény üzletasszonyként igyekszik bosszút állni az őt ért sérelmekért. Édesanyjuk hallgatásba menekül, de a csendben több fájdalom van, mint amennyit megoszt lányaival…
Négy nő, négy választás. Mindegyikük máshogy próbálja feldolgozni az őt ért sérelmeket, ám ahogy ismét összejönnek, felszínre törnek az eltemetett emlékek. Az apa továbbra is élet és halál között lebeg. Felesége és lányai imádkoznak, ki a haláláért, ki az életben maradásáért, eközben azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük…
A Törött szárnyú angyalok, akár Jodi Picoult művei, szép és fájdalmas szembenézés a múlttal. Hogyan sérülnek a vérségi kötelékek, és találunk-e megnyugvást, ha a szeretet lángja kihunyt?

Menő pályázat az Amigostól és a Pokettől: a legjobb műveket ki is adják

Irodalmi pályázatot hirdetett az Amigos Alapítvány és a Poket: a legjobb műveket külön kiadják majd.
A közösség a legnagyobb hiánycikk a koronavírus járvány idején, hiszen szinte mindenki otthon van, a barátokkal való találkozást, a közös személyes pillanatokat most mellőzni kell. Erről szól a kórházi gyerekfoglalkozásokat szervező Amigos Alapítvány és a zsebkönyv-automatákat üzemeltető Poket csapatának közös kezdeményezése: irodalmi pályázatot hirdettek  tudta meg a Forbes.hu a szervezőktől.
Az „Amigos egy Poket oldalban – avagy barátság a négy fal között” című pályázatra beérkező legjobb műveket egy különleges kiadványban publikálják majd.
A lehető legszélesebb közönséget szeretnék megszólítani, mindazokat akik igyekeznek a szépséget keresni a négy fal között, vagy akár azokat a középiskolai tanárokat, akik a gyerekeknek „szerethető irodalom háziként” ajánlják a pályázatot, és azokat is, akik a szorongásaikat szeretnék oldani az írással
A teljes cikk ITT
A pályázati kiírás és további információk ITT érhetőek el.

A húszezredik kötet is felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba

Fűzfa Balázs „...Sem azé, aki fut...” : Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében címet viselő monográfiája lett a húszezredik kötet, amely felkerült digitálisan az 1994-ben indult, és az Országos Széchényi Könyvtár által fenntartott Magyar Elektronikus Könyvtárba (MEK).

Bővebben: ITT

Írók dolgozószobájába leshetünk be Ugron Zsolnával

Jajj, írni kell címmel új online irodalmi sorozatot indított Ugron Zsolna. A Várkert Irodalom Facebook-oldalán elérhető videókban az írók, költők dolgozószobáiba, munkamódszereibe, rigolyáiba leshetünk bele. Az első részekben Balzac és Mark Twain életéről derültek ki érdekességek. 
Mennyi kávét ivott Honoré de Balzac, a realista nagyregény megteremtője? 
A második epizód Mark Twain rigolyáit járta körül.

A tejses cikket Itt olvasharjuk.

Magyar esélyese is van a silent book-versenynek

2014 óta rendezik meg a szöveg nélküli könyvek versenyét, melynek idei 12-es döntőjébe bekerült Máray Mariann is.

A silent book műfaja, nagyon leegyszerűsítve, az a könyv, amely szavak nélkül, kizárólag képekkel mesél. Ezeknek a köteteknek évek óta megrendezik a versenyét - a Silent Book Contestnek 2017-ben a döntősei közé került Maros Krisztina Milyen színű a boldogság? című kötete (utóbb Szabó T. Anna szövegével jelent meg a Pagony gondozásában), 2019-ben pedig Máray Mariann While you are asleep című kötete versenyzett a legjobbak között.
Máray Mariann idén újra az esélyesek között található, ezúttal pedig All the lonely people című munkájával került a legjobb 12-be.
A teljes cikk a konyvesmagazin oldalon.

2020. április 28., kedd

Hányan rejtőznek egy könyv mögött? Miért van bajban a könyvpiac?

A szerzők nevét mindenki ismeri, általában a kiadókkal is tisztában vannak az olvasók, de azt senki nem szokta végiggondolni, hány ember szükséges ahhoz, hogy egy könyv az olvasó kezébe kerüljön. Dávid Anna, a Magvető igazgatója nemcsak feltette a kérdést, hogy hányan rejtőznek egy könyv mögött, de egy jól áttekinthető ábrán választ is adott rá. Az ábrából kiderül, milyen hosszú lánc végén jut az olvasó kezébe egy könyv, és emiatt érdemes végiggondolni, mennyire összetett és bonyolult a könyvpiac helyzete, ami az elmúlt egy hónapban szinte teljesen leállt. 

A koronavírus miatt beállt helyzetben az egész könyvpiac padlóra került, és az már most látszik, hosszú lesz a talpraállás. Főleg állami segítségnyújtás nélkül. Például Franciaországban a kulturális szektor 22 millió eurós támogatást kapott, amiből 5-öt dedikáltan a könyvpiac kapott.
Bővebben: konyvesmagazin

A pandémia drámaian megváltoztatta a könyvvásárlási szokásokat

A koronavírus-járvány és az otthonmaradás alapjaiban változtatta meg az emberek könyvvásárlási szokásait. Bár a könyvpiacot a tengerentúlon egyértelműen az Amazon uralja, bizonyos online könyvkereskedések szárnyalni kezdtek az elmúlt hetekben. A kisebb könyvesboltok közben a túlélésért küzdenek.
A kép forrása
Andy Hunter januárban indította el az online könyvkereskedését, a The Bookshopot, mert létre akart hozni egy olyan kis vidám sarkot a könyvpiacon, amit nem az Amazon ural. Megteremtett egy internetes felületet, ahol nagyon egyszerűen lehet online vásárolni és kiadókat, független könyvesboltokat győzött meg, hogy legyenek ebben a partnerei. A projekt azonban pengeélen táncolt. Aztán jött a koronavírus, és az üzlet egyszer csak berobbant.

Bővebben: konyvesmagazin

2020. április 25., szombat

Virtuális Könyvfesztivál akció!



A 27. Könyvfesztiválon 27% kedvezmény jár az összes könyvünkre, válogatott kötetekre pedig 2x27%, azaz 54% kedvezményt biztosítunk!

Kattints a linkre, és fesztiválozz velünk! 


konyvmolykepzo.hu

Az akció április 26. éjfélig él, és ne feledd, két megrendelt könyvtől nincs szállítási költség :)

Egy nap- egy költő

Grecsó Krisztián


Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, dalszerző, az Élet és Irodalom munkatársa, Szegvár díszpolgára.
Az általános iskolát szülőfalujában végezte, a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. Békéscsabán, a Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán tanítói képesített szerzett. Ezután a József Attila Tudományegyetem magyar szakán tanult, tanulmányait 2001-ben fejezte be.
Újságírói tevékenységét a Békés Megyei Napnál kezdte, majd rövid ideig tárcista volt a Délmagyarországnál. 1997-től volt a Bárka folyóirat külső munkatársa, majd 2001-től 2006-ig szerkesztője. Két évig a Nők Lapja vezetőszerkesztőjeként dolgozott és egy cikluson át a Szépírók Társaságának alelnökeként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom prózarovatát 2009-től vezeti.

Regényei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez


Legjobban nélküled

legjobban nélküled tudok
veled lenni
ilyenkor majd kibuggyan
nejlon bőrén a lelkem ennyi

motyogom a falvédőnek
a fakuló képeknek a falon
amit neked is annyiszor
mindent de mindent vakon

mi sem igazabb
mi sem igazabb ennél

pedig téged nem elég félteni
ezt még így sosem mondtam
olyan jó most ezen is túl lenni

a vallomásokon félholtan

hagyni hogy unásig
fulladásig bemagolj

a sírás a sírás a nevetés
van egy saját közös titkom rólad
amit nem is gondolnál mert a feledés
végtelenségig kicsúszik alólad

legjobban nélküled veled vagyok
mert ha itt vagy csak rád figyelek



Érkezési oldal

Csak az érkezési oldal látszik,
A járdasziget hólyagos bitumenteste.
Gyomok a repedések érfalain.
A várakozóknak – elvileg – mindegy,
Övék az érkező hozta katarzis.
Busás világok huzata.
Győzik az esőt, bitang napsütést.
Kár gondolni velük.

De akkor mennyi a tét,
Ha nincs kire várni,
Ha járna még egy indulás.
Legalább remény vagy szándék szerint.
Mindegy, milyen.
Ahogy tonnák moccannak,
Maguktól szinte, csont reped.
Távolugró lendíti így könyökből a karját:
Az elképzelt első lépés előtt.

Ám csak az érkezési oldal látszik,
A Biblia és a magazinok szerint
Egyedül Isten akarhat jót.
A többiek mindenképpen
Valamihez képest éreznek
Ihletet, görcsöt, szánalmat.
Hiába. Évtizedekig nem eszmélsz rá,
Hogy valaki
Kiradírozta, kimosta, lefestette
Az indulási oldalt.

Aztán egy péntek este megérzed,
Hogy a szteroidok kristályos
Szerkezetéhez hasonlít a szenvedés.
Oldódik benned,
Mint a visszaszívott önáltatás taknya.
Tudsz beszélni, de minek,
Bele tudsz gondolni, de minek,
El tudod képzelni, de minek.
Tékozlás, tévelygés.

És csak a dekázgatás savanyú íze,
A magány poshadása marad a szájban.
Szikkadt padlás a nyelv árnya.
Mintha bevarrták volna az eget.
Csöveken kopog át
Idegen cellákból az élet.
De elképzelni is csak úgy tudod,
Mintha homokrajz lenne.
Ahogy az ízek árnyát érzed.

És akkor le bírod írni,
Bármilyen egyértelmű,
Nyers ösztön vezeti is a kezed,
Hogy soha nem is volt,
Naivitásod tükörterme,
Égbe hasadt délibábja volt
Az úgynevezett indulási oldal.

Sohasem volt több esélyed,
Mint várni,
Mi lesz,
Milyen a napok sodra,
A lap- vagy időjárás, a kedv,
És valahogy mégis mindig elhitted,
Hogy jöhet a dagály után más,
És most itt vinnyogsz
A sajátodnak hitt életábránd
Hipószagú várótermében.

És most, hogy elhitted,
Sehová nem indult
Neked innen semmi.
Várhatsz tovább türelemmel.
Élhető házasságra, egészségre, gyerekre.
Ha nem jön,
Semmit sem tehetsz.
Arra sem vagy jó,
Hogy kitaposd lábéllel a peron
Felhólyagosodott betonján
A repedések ereiből a gyepet.


(Forrás: Grecsó Krisztián, Magamról többet. 2020., Budapest, Magvető.)

Olvastad már?

Fredrik Backman: Az ​ember, akit Ovénak hívnak


"Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe."


Az ember, akit Ovénak hívnak egy nagyon furcsa figura. Saabot vezet, mindenhez ért, mindent megjavít, mindig mindent jobban tud, mindig neki van igaza és nem is rejti véka alá a véleményét. Mindannyian jól ismerjük Ovét. Ő a morgós szomszédunk, a zsémbes ismerősünk, az idegesítő kollegánk. Ové egy harapós, megkeseredett ember.
Ove nagyon becsületes, mindig betartja a szabályokat, soha nem késik, soha nem hiányzik a munkahelyéről, mindig igazat mond és nem képes tétlenül ülni. Ove még abban a korban nőtt fel, amikor a kétkezi munka nagyobb megbecsüléssel járt, és az volt a férfi, aki meg tudott szerelni bármit, nem pedig a „mamlasz” programozó, aki nem tud összerakni egy IKEA-s bútort és még tolatni sem tud.
Ove egy megkeseredett, reményvesztett ember lett, aki a felesége halála után mást sem szeretne csak egy kis nyugalmat, hogy nyugodtan meghalhasson. Neki még ez sem sikerül…pedig igazán nagyon igyekszik…
De Ove egy nagyon jó ember, akinek nagy szíve és nagyon jó lelke van. Én nagyon megszerettem. Főként ahogy a macskával bánt…vagy ahogy a bevándorló terhes nővel… ahogy az új szomszédok kislányaival… ahogy a homoszexuális fiúval…ahogy a biciklit javító sráccal… ahogy a beteg szomszéddal viselkedett…
Ez a könyv az életről és a halálról, a szeretetről és a megbecsülésről, veszteségről és elfogadásról, de leginkább a szívről és a lélekről szól. (meg persze a színekről is.)
Nagyon jó könyv, csodálatos történet, remekbe szabott karakterekkel, egy olyan könyv, amely megnevettet, de néha könnyeket is fakaszt, egy könyv amely nagyon szíven tud ütni.


„Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba” – mondta mindig Sonja. „Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik, hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre, hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli, hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember ilyen remek körülmények között. De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa, és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes, hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az. Megismeri az épület minden zegét-zugát. Megtanulja, hogyan lehet elkerülni, hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van. Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik, és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon. Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz.”


Fülszöveg:
Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

2020. április 24., péntek

Gárdos Péter elnyerte a Majakovszkij könyvtár díját

Hajnali láz az olvasók szavazatai alapján az elmúlt év legjobb orosz nyelvre fordított idegen nyelvű regényének díját nyerte el. 


Hajnali láz az élet szerelmes regénye  (interjúnk a könyvről ITT), amelyet magyarországi megjelenése után a világ legfontosabb könyvkiadói is felfedeztek. A Publishers Weekly és a Booktrade a 2015-ös Londoni Könyvvásár legfontosabb könyvének tartotta, a világ vezető kiadói versengtek érte: a fordítási jogokat több mint 40 ország jelentős kiadója vette meg. 2017-ben Gárdos Péter Hajnali láz című kötete nyerte el a francia 8. Prix d'Europe díjat, és a European Writer’s Tourdíszvendége volt a londoni British Libraryben. 2019-ben a Szöuli Könyvvásár díszvendégeként mutatta be a könyv koreai kiadását.

Az Olvasó Pétervár: válasszuk meg az év legjobb külföldi íróját (Читающий Петербург: выбираем лучшего зарубежного писателя) a szentpétervári Majakovszkij könyvtár idegen nyelvű irodalmi részlegének programja, amelyet 2009 óta minden évben megrendeznek. A könyvtár 23 ország konzulátusával és kulturális intézeteivel működik együtt. A díj 1. kategóriájában az orosz nyelven még nem publikált könyvek, a 2. kategóriájában pedig az oroszul már megjelent könyvek versenyeznek.
A projekt célja az, hogy felhívják az olvasók figyelmét a legjobb külföldi kortárs írókra. 
Bővebben: Itt

KÖNYVFESZTIVÁL A GYEREKKÖNYVKIADÓKKAL!

Most szombaton - az interneten


Bár a 27. Nemzetközi Könyvfesztivál idén nem tölti meg a Millenáris Parkot, a Cerkabella, a Csimota, a Móra és a Pagony könyvkiadó egész napos gyerekkönyv-fesztivállal várja az interneten a családokat! A kiadók célja, hogy elvigyék a családok otthonába a minden évben nagyon várt Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál legizgalmasabb pillanatait.

A négy kiadó összefogott és egymás programjaival nem versenyezve, hanem egymás után nyújtanak egésznapos programot a gyerekeknek és szüleiknek, így a legkisebbektől, a legnagyobbakig mindenkinek készültünk izgalmas programokkal.

Az egész napos programok részletesen: pagony.hu

Az orvos, aki új zsánert adott a bűnügyi irodalomnak – 80 éves Robin Cook

Az 1950-es években, amikor Agatha Christie, és Raymond Chandler irodalmi karrierje csúcsán volt, Ed McBain pedig még csak bontogatta a szárnyait, számtalan műfajtörténeti tanulmány tette fel a kérdést, vajon a bűnügyi irodalom miként képes megújulni, és néhány választ is adott rögtön, annyival intézve el a kérdést, hogy a műfaj vélhetően sosem lép tovább a ponyva kategóriánál.


1977-ben a boltokba került egy fehér borítóval ellátott kötet, melyet egyszerűen csak Kóma címre kereszteltek, és egy olyan igencsak zárt világba, a korabeli egészségügy kulisszái közé vezette be az olvasót, melyre korábban nem volt példa, ezzel pedig megszületett az orvos-krimik zsánere. A zsáner atyja, Robin Cook pedig épp a napokban tölti majd be 80. életévét. A Kóma által született meg az orvos-krimi műfaja, mert bár korábban is szerepeltek orvosok bűnügyi regényekben, de nem fordult elő, hogy a közegészségügyi helyzet bemutatása ilyen mértékben rányomja a bélyegét a témára, és annak minden aspektusát, szereplőit, és fordulatait is áthassa.

Robin Cook a lehető legmesszebbről indult, hogy a XX. század második felének egyik legnagyobb bestseller írójává váljon. A New yorki születésű Cook a Columbia Egyetem Orvostudományi karán végzett, majd posztgraduális képzést a Harvardon folytatott, sebésznek és szemésznek tanult.

Aki olvasott valaha a szerzőtől, talán pontosan tudja, hogy ő a mai napig orvosnak, nem pedig írónak tartja magát, és még 80 évesen is praktizál a bostoni Massachusetts Generalban, a szakma pedig továbbra is kiváló szemészorvosnak tartja.





Cook alighanem sejtette azt, hogy az egészségügy olyan globális jelenség, melybe valamikor az élete során minden ember belekóstol így, vagy úgy, és amiről vélhetően mindenkinek van ezáltal személyes tapasztalata, és véleménye is. Az, hogy Cook engedi, hogy bepillantsunk a színfalak mögé, cinkossá teszi az olvasót, hiszen ő az az orvos, aki el meri mondani, hogy a rendszer hol hibádzik, és ezzel ki él vissza. Ráadásul mindezt egy bűnügyi történet izgalmai és fordulatai közé ágyazza, nem hiába sikerült ezzel a recepttel közel 400 millió kötetet eladnia világszerte.

A teljes cikk ectopolis.hu/irodalom oldalon olvasható

Egy nap egy költő

Finy Petra

Finy Petra (Budapest, 1978. június 4.) író, költő.

"Finy Petra költészete nagyon új és nagyon ősi.Ez a költészet derűsen gyermeki, ám vígsága korántsem jelent súlytalan, üres vidámkodást. Tudomása van az élet árnyasabb oldaláról, főként a (titkolt) fájdalmakról, a „könnyekkel besózott” sültekről, tüdőből kiröppenő sóhajokról. A vers-én olykor „magát tépi ki magából / s bekeni sebét sóval”, vagy megkéri az öngyilkosokat, halkan ugorjanak, ne zavarják a halak nyugalmát. Máshol ijedten kérdezi, ki imádkozik világunk elfeledett részleteiért, s ki az imádkozókért. Látszólagos könnyedsége tehát (indokolt) metafizikai nyugtalanságba csap át, anélkül, hogy tiszta szólamai közé hamis, felnőttes, moralizáló hangokat keverne."
                                                                                                                    Lackfi János




Az olyanok, mint ő


az olyanok, mint ő
beszéd helyett mutogatnak,
az olyanok, mint ő
szeretik, ha morzsa maradt a szájukon,
az olyanok, mint ő
a tökéletes szimmetriát útálják,
az olyanok, mint ő
temetéseken táncolnak,
az olyanok, mint ő
világosban gyertyákat gyújtanak,
az olyanoknak, mint ő
a kockás papír börtön,
az olyanok, mint ő
a tüsszentést imádják,
az olyanok, mint ő
cigarettafüsttel rajzolnak,
az olyanok, mint ő
üveggolyót néznek TV helyett,
az olyanok, mint ő
nagyon hiányoznak nekem.

Őszintén be kell vallanom

én szeretem, mikor valaki rossz arcú,
mert nem csúfította el a szépség,
és ha búcsúzik, kacsint tenyerével,
én szeretem, mikor valaki gyakran hümmög,
ám minden hümmögése mást jelent,
és ha a rágóból léggömböt fújva felrepül,
szeretem, mikor valaki úgy olvas,
hogy beleszippant könyvébe,
és mikor ordít, csak szuszogás hallatszik,
én nagyon szeretem,
azt, ami nem nagyon szerethető.

Szeptember és szeptasszony

Nem lepődnék meg,
Ha egyszer az egyik unkaöcsém a három közül,
Aki egyben az egyik keresztfiam is a kettő közül,
Azt mondaná az apjának,
Aki az egyik testvérem a hét közül,
Hogy írjak verset a szeptemberről,
Amelyik az egyik hónap a 12 közül.
Olyannyira nem lepődnék meg, hogy
Egy könnyed mozdulattal, mint
Aki már készült a kérdésre,
De ügyesen leplezi,
Avagy amikor hasonlóan tervezetlenül,
Csupán félórája szorongatva szegény állatot,
Gilisztát ránt elő Barnabás,
Az egyik keresztfiam a kettő közül,
Hogy az egyik nővérét megijessze a kettő közül,
Úgy kapnék én elő egy papírkukacot a zsebemből,
Hajtogatnám ki megfontoltan,
Köhhentenék egyet,
Nem mintha kaparna a torkom,
Vagy különösebb torokfájdalmaim lennének,
Inkább csak a hatás kedvéért,
És el kezdeném neki olvasni a
Szeptember és szeptasszony c. verset.
Mire ő, nem lepődnék meg,
Ha éppenhogy merengő tekintettel,
A szemembe nézne,
Aztán a szememen túl is,
Nagyjából a lelkem mértani középpontjába,
És egyszerűen csak ennyit mondana,
Írsz majd verset a novemberről is?
És írsz majd neki gyereket is?

2020. április 23., csütörtök

Könnyebb lenne életben tartani a fuldokló könyvpiacot, mint később újraéleszteni

Egy járvány nélküli világban április 23-án, vagyis épp a mai napon nyitná meg kapuit a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, de a színházakhoz, mozikhoz és koncerttermekhez hasonlóan természetesen a Millenáris is üresen áll, a roskadásig rakott könyves standok és a dedikálásért kígyózó hosszú sorok csak távoli, valószínűtlen emléknek tűnnek. A kiadóknak így nem a tömegrohamra kell felkészülniük, hanem arra, miként éljék túl a válságot.

Az MKKE elnöke szerint az lenne a jó, ha év végéig kiterjesztenék a programot, és ha esetleg mégis hamarabb újraindul a piac, akkor a pár hónapnyi plusz támogatás legalább némi segítséget nyújthatna a lábra álláshoz és a most keletkező veszteségek enyhítéséhez a kiadóknak és a kereskedőknek. Szerinte a gyorsaság itt is kiemelt szempont,mert hosszú távon sokkal kevesebbe kerül egy még fuldokló szakmát megmenteni, mint újraéleszteni, amikor már percek óta beállt az agyhalál.

Bővebben a 24.hu/kultura oldalon

A Könyv, a Szerzői Jogok Napja


Szabó Lőrinc: Olvasás

Mint a csillagokat a távcsövek,
úgy húztam körém, s egyre közelebb,
könyveken át a Világ Tényeit:
éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig,
kis lámpa mellett, s függönyözve a
konyhánk ajtaját. Boldogság, soha-
nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én
vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény
mihelyt szabad, oly határtalanúl
tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl
kíváncsiságban s reményeiben
iskolán s minden hasznon: Végtelen
nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat
kaptam, repülni, s törni zárakat:
az Irodalmat: születő, arany
lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan,
de úgy, ahogy az első távcsövek
tömték új csillagokkal az eget

Babits Mihály: RITMUS A KÖNYVRŐL

(A magyar Könyv ünnepére.)

Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

Tudom én, hogy ülj bár autód volánja
mögött, vagy a gyár köt, rabként, vagy a bánya -
mostoha vagy édes: az Élet leánya
lelked, s csak a forró Cselekvést kívánja.

De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!
Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?
Csatatér a világ, s minden csuromvér lett,
mióta az Írást legyőzte az Élet.

És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,
hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,
s alacsony lármával tellik ma a könyvtár,
ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!

Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;
s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:
de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!
Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?

Óh öntözd lelkünket, termékeny áradás,
melytől szőlőnkben a bölcs részegség csodás
bora érik, s melynek sodrán a tanodás
fiú messze tenger öbléig csónakáz!

Óh elröpítő bor, gyors csónak, tárt ablak!
Jó oktató, aki virgács nélkül oktat!
Választott, hű barát, ki sohase zaklat,
de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat.

Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője;
mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe,
ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.

Ki nélkül a nép csak feledkező falka,
emlékezet! áradj szerte a magyarba!
Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:
jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!

Jelent a jelennel, testvért a testvérrel
köss össze, Magyar Könyv, dús közös eszmékkel!
S elszorított, fájó tagokba is érj el:
ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel!

Különös háló, mely országokat fog be!
Óh megmaradt fegyver: út messze szívekbe!
Ködön át, bús társak, törjétek küszködve:
s fonjuk majd kis hálónk a Nagyba, az Egybe,

az Emberszellem szent hálójába, amely
idegent is szelíd testvérségbe emel,
mint titkos felhő, mely e földi vesztőhely
szegény elítéltjét ég felé viszi fel.

A Könyv, a Szerzői Jogok Napja és a Romániai Könyvtárosok Napja

Április 23-a.: a Könyv, a Szerzői Jogok és  Romániában a Könyvtárosok Napja

"A jól megírt könyv soha nem árthat." Jean-Paul Sartre



1995-ben az UNESCO A KÖNYV NAPJÁvá nyilvánította április 23-át katalán javaslatra. Április 23-án halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes. Ez a nap A SZERZŐI JOGOK NAPJA is-különös tekintettel az Internet és az online-adatbankok gyors elterjedésére. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására. A világnap meghirdetésével az UNESCO tisztelegni kíván a könyvek és szerzők előtt. Fontos felismerni, hogy a könyvek és az olvasás meghatározó szerepet játszik az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésében. 
A katalánoknak ez a nap egyben védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja is. Így ott ezen a napon emlékeznek meg a „rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta. 
Könyvtárunkban a mai napnak ünnepnek kellene lennie. A Könyv és a Könyvtárosok Napját mindig nagyon sok rendezvénnyel és nagyon mozgalmas könyvtári élettel ünnepeltük. Ezen a héten tartottuk a Könyvtári Napokat, amikor naponta több száz könyvtárhasználó jött el hozzánk, hogy együtt, munkával és jó hangulattal ünnepelhessünk. Naponta több rendezvényt, könyvbemutatót, könyvtári foglalkozást, kézműves  foglalkozást, meseolvasást, papírszínházat, bábelőadást stb. tartottunk. Ezen a héten volt a megbocsájtás hete is.
Nagy szomorúsággal tölt el, hogy ebben az évben mindez elmarad. Nagyon hiányzik a mozgalmas könyvtári élet. Hiányoznak az olvasók, a rendezvények és a kollegák. Szomorúak vagyunk, mert most már zárt ajtók mögött sem dolgozhatunk, hogy amikor majd újra beindul a pezsgő könyvtári élet minden zökkenőmentesen működhessen.
Remélejük, hogy mindannyian egészségesek vagyunk, és mielőbb találkozhatunk a könyvtárban. Addig is vigyázzunk magunkra és a körülöttünk élőkre, maradjunk otthon és olvassunk jobbnál jobb könyveket. 

Ne csak ezen a napon, hanem az év többi napján is fedezzük fel az olvasás szépségét,és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására!






Nosztalgiázásként egy pár kép az előző évek Könyvtári Heteiről.

Poézis-tár

Macuo Basó 


Macuo Basó
(Matsuo Bashō,) (Ueno, 1644Oszaka, 1694. november 28.) az Edo-kori Japán egyik leghíresebb költője. Élete során a haikai no renga formában írt műveiért ismerék el; ma, évszázadokkal később pedig a haiku  legnagyobb mestereként tartják számon. Macuo Basó költészete nemzetközileg is elismert; Japánban pedig több műve is megtalálható emlékműveken. 
Verseit átitatják első kézből szerzett tapasztalatai az őt körülvevő világról, gyakran egyszerű képekben megragadva a jelenetek érzéseit.

Szegénység

Jöjj el barátom, bár kopott tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csipik.

Harmat

Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
tünő vizedbe megmosom.

Olaj
Ma éjjel a lámpámba, jaj,
nem volt olaj.
De ablakomba akkor behajolt
a Hold.

Utolsó haiku

A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem...

2020. április 22., szerda

Könyvben és filmen is folytatódik Az éhezők viadala

Egészen pontosan egy előzményregény jelenik meg májusban, a Lionsgate pedig már le is csapott a filmjogokra.

Május közepén jelenik meg angolul Az éhezők viadala előzményregénye (The Ballad of Songbirds and Snakes). Suzanne Collins új könyve 64 évvel az eredeti trilógia előtt fog játszódni, és a Sötét Napok utáni éveket fogja bemutatni, amikor Panem megpróbál talpra állni a sikertelen lázadás után. 
A teljes cikk Itt olvasható

VÁRJÁK A JELENTKEZŐKET AZ V. NEMZETI VERSENYRE

A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete ötödik alkalommal hirdette meg a versmondást népszerűsítő Nemzeti VERSenyt, amelynek elő- és középdöntőjét, az eddigi évek gyakorlatának megfelelően, idén is online rendezik meg. A megmérettetésre 2020. május 15-ig lehet nevezni.

A verseny célja többek között a versmondás népszerűsítése, a magyar nyelv tisztaságának és sokszínűségének megmutatása és a kulturális identitás erősítése. Az idei év témái között szerepel a járvány és az összetartozás is - olvasható a Magyar Versmondók Egyesületének hétfői közleményében.

Bővebben: prae.hu- n

Nádasdy Ádám 2020 Aegon Irodalmi Díjasa


2020 Aegon Irodalmi Díj és a vele járó 3 millió forint nyertese Nádasdy Ádám, a 73 éves költő, műfordító, egyetemi tanár 2019-ben megjelent Jól láthatóan lógok itt című kötete.

Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –)magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. A nyelvtudomány kandidátusa. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Nevéhez rengeteg Shakespeare-fordítás kötődik, az utóbbi évek egyik nagy vállalása volt Dante Isteni színjátékának újrafordítása, és ő volt az is, aki mai magyar nyelvre ültette át prózában a Bánk bán eredeti szövegét.

Bővebben a konyvesmagazin.hu oldalon olvashatunk.

Egy nap- egy költő

Fekete Vince


Fekete Vince
(Kézdivásárhely, 1965. április 7.) József Attila-díjas magyar költő, szerkesztő, műfordító.
Felsőfokú tanulmányait 1989-1994 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, majd 1996–1999 közt a József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatta.
1993–tól a Helikon, 1996–tól az Előretolt Helyőrség, 1999–től pedig a Székelyföld című folyóiratok szerkesztője.



KIZÖKKENT IDŐ

Sz. L. levele K. E-nek, W. S. fordítása közben

„Nem fej­tem a csil­la­gok tit­ka­it,
nem kémle­lek sem földet, sem eget;
mit érde­kel­ne, mi új, s mi avítt,
jövő vagy múlt, a le­het, nem le­het?
Csak azt tu­dom, hogy míg te vagy, va­gyok,
s amíg Ve­led, némán áll az idő,
s egy kur­ta óra sok­kal­ta na­gyobb,
mint a hiány, mi belőle kinő. –
Pe­dig az óra, s a perc is: „lo­pott”,
s aztán ful­lasztó he­tek, hóna­pok,
bő la­komákra ínséges to­rok
jönnek, míg megint újra fel­ra­gyogsz;
s a tit­kunk a csil­la­gok tit­ka lesz:
kié vagy, tőlem min­dig vissza­vesz.”


JÓ ÉJSZAKÁT!

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
mi hun­ga­ro­cell hu­za­tos háznak,
esendő fu­val­lat, s maga a szél,
ala­pozó smink, mit arc­ra rárak

és krémmel be­von egy könnyű kézfej;
éte­ren által harmóniákkal
üzenő apró, toll­seprűs lény, mely
a nyárral üzen, füvek­kel, fákkal;

reklámtoll-köteg és hűtőmágnes,
ve­led írok és téged vi­sel­lek;
és légópin­ce, ami­re rátesz,

hogy időm las­san már ki­tel­het;
biz­tonsági öv és par­kolóóra,
műholdképre váltok, térj nyu­govóra!

SZÁRNYVONAL

Ami­kor még min­dent si­került csodála­tos­nak
találnunk. Még min­den volt, és min­den még
fe­ne­ket­len oda­adás. Ránk vetült na­pon­ta a
fény. És nem­csak a rése­ken át. Aztán, mint a
puzzle-játék részei, ami­kor végül ki­rakódnak,
úgy állt össze, egyet­len nagy egésszé a világ.
És az, ami eb­ben a történet­ben az én időm, az
én te­rem volt. Szárny­vo­nal: az vol­tam ne­ked.

A fő vo­nal­aktól, csomópon­toktól távol. Világ
végén aprócska vi­cinális, fa­pa­dos vo­nat. Olcsó
jegy, mi­nimális kom­fort, de mégis jó. El le­het
jut­ni vele, igaz, csak zötykölődve, és ha nem
siet az em­ber, oda, ahová különben egy­ne­gyed
idő alatt stop­pal, autóval, ta­xi­val. De ol­vas­ni le­het
közben, nézelődni, ahogy tízper­cenként megáll,
s ne­kilódul a mezőnek, a he­gyek alatt, félkaréjban.

A ka­la­uz leszáll, előre­bak­tat, vi­zet iszik, majd a
a vo­nat elején fel­ug­rik újra a lépcsőre. Nyir­kos,
petróle­um­mal fel­mo­sott padló színe van az égnek
és a föld­nek. Csak a me­netidő, az állomások
órái jel­zik, hogy reg­gel, vagy éppen este van.
Nagy kopár váróter­mek, vára­kozások a szuty­kos
mo­za­ik­kockákon. Zi­zegő sürgönydrótok, raj­tuk
csil­logó zúzma­ra a hír. Az alsó lépcsőn a növekvő
se­besség, ahogy egy­be­mos­sa a talp­faközöket.

Min­den állomáson föltápászko­dik és álmo­san a
lépcsőhöz bo­torkál egy-egy utas, aztán leszáll.
Elöl újra ne­ki­ru­gasz­ko­dik a moz­dony, rándul és
el­in­dul. Mint a hulló fa­le­ve­lek, ziz­zen­nek a sza­vak.
Uta­soké. Ar­cuk fáradt, szo­morú, egymáshoz ha­sonló.
Elnyúlt testük mint­ha le­beg­ne, s nem érzékelné a
vo­natzötyögést. Ami­kor fékez, a léptük meg-meg­inog,
ahogy a fo­lyosón igye­kez­nek az ajtó felé.

Léghu­zat örvény­lik az utolsó ko­csi mögött.
A szél a sze­mem­be bor­zol­ja a ha­jam.

(Forrás: Fe­ke­te Vin­ce: Szárny­vo­nal. Mag­vető Kiadó, Bu­da­pest, 2018.)

2020. április 21., kedd

Olvastad már?

Joanna Goodman: Elveszett ​lelkek otthona


Az elveszett lelkek otthona egy igaz történeten alapuló nagyon olvasmányosan megírt regény. Döbbenetes, hogy politikai és anyagi érdekek miatt milyen szörnyűségek történhettek meg a történelem során. Kanada történelmének ezen megdöbbentő korszakáról mostanig semmit sem tudtam. Hihetetlen számomra, hogy Maurice Duplessis, a kanadai Québec tartomány miniszterelnöke a katolikus egyházzal együtt egy ilyen borzalmas rendeletet fogadott el, amely az árvákat megfosztotta a legalapvetőbb emberi életkörülményektől, elvette tőlük a tanulás, majd az életbe való beilleszkedés legcsekélyebb lehetőségét is. És mindezt a pénz miatt. „Az árvaház megszűnik, nem lesznek árvák. Mától fogva mindannyian értelmi fogyatékosok vagytok” Ez a két mondat so-sok árva életét változtatta meg örökre.
Nagyon szívszorító, fájdalmas és megható történet egy 15 éves anyáról, akinek a gyermeke sorsáról a szülei döntöttek és a kislányáról, akit árvaházba adtak és az apácák gondjaira bíztak. Ez a történet az igaz szeretetről, a kitartásról és az elszántságról valamint a kor kegyetlenkedéséről is szól. Nagyon nehéz és szörnyűséges a kis árvák sorsa az „elmegyógyintézetekben”, az árvázak pszichiátriai kórházakká való átalakítása után. Hihetetlen, hogy mindez megtörténhett Kanadában nem is nagyon régen (az 1950-es években).
Nagyon szépen, olvasmányosan megírt regény, amely mély érzelmeket hoz ki az olvasójából. A borítója pedig csodaszép…nagyon kifejező. Mindenkinek ajánlom.


Fülszöveg:
Jóváteheti-e ​a szeretet a jóvátehetetlent?
Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak.
A tizenöt éves Maggie Hughes angol apja sem szíveli a franciákat, s mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Maggie a szomszédos farmon élő francia fiúhoz menjen feleségül. Így amikor Maggie teherbe esik, a szülei ráveszik, hogy mondjon le a kislányról, s az újszülött Elodie árvaházba kerül.
A kislány amúgy sem könnyű sorsa újabb tragikus fordulatot vesz, amikor a nagyobb állami támogatás miatt a gyermekotthont, ahol él, elmegyógyintézetté, a több ezer állami gondozott gyermeket pedig értelmi fogyatékossá nyilvánítják.
Van-e szabadulás ebből a kilátástalan helyzetből? Túl lehet-e élni egy léleknyomorító intézmény megaláztatásait, és létezhet-e feloldozás és megnyugvás egy anya számára, aki ilyen helyzetbe taszította gyermekét?
Joanna Goodman valós eseményeken alapuló regénye szívbe markoló és felemelő történet az anya-lánya kötelék megbonthatatlanságáról, s megrázó pillanatfelvétel Kanada történelmének egyik sötét időszakáról.

Joanna Goodman kanadai írónő ötödik regénye, az Elveszett lelkek otthona 2018-ban jelent meg, és óriási kritikai visszhangot váltott ki. A 20. század közepén a québéci hatóságok a katolikus egyház közreműködésével körülbelül húszezer árva gyereket nyilvánítottak értelmi fogyatékossá a nagyobb állami támogatás reményében. A tartomány akkori vezetője után magukat Duplessis-árváknak nevező károsultaknak az ügy kirobbanását követően a kanadai kormány jóvátételt fizetett.

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett az Unorthodox!

Deborah Feldman Unortodox - A másik út című önéletrajzi regényén (magyarul májusban jelenik meg) alapul a Netflix új, azonos című sorozata, amely egy ultraortodox zsidó közösség életét mutatja be.

Most öt olyan könyvet mutatunk, amelyeknek főhősei zárt közösségekben élnek, és megpróbálnak lázadni a normák ellen. 
Bővebben a konyvesmagazin.hu oldalon olvashatunk.

Hallgasd meg az Ocean Vuong-könyvhöz készült lejátszási listát!

Az első negyedév legérzékenyebb, legköltőibb, legkülönösebb regényét egy vietnámi származású amerikai szerző, Ocean Vuong szállította, akinek könyve egyszerre meséli el egy migránscsalád történetét, beszél a szerelemről, az anya hiányáról és mutatja meg költőien saját másságát” – írtuk a Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című regényről, amely április elején a hét könyve volt nálunk. Most itt a lejátszási lista, amivel érdemes lehet együtt olvasni a történetet!
A cikket Itt olvashatjuk.

Tompa Andrea az otthonkeresésről írja új regényét

Új regényen dolgozik Tompa Andrea, amelynek az otthon lesz a témája - erről egy videóban beszélt, amely a CEU alkotói ösztöndíja révén készült. A Fejtől s lábtól és az Omerta írója elárulta, hogy az új regény a jelenben játszódik, és arról fog szólni, mi történik azokkal az emberekkel, akik elhagyják az otthonukat. 



Az új történetről izgalmas részleteket tudhatunk meg: például, hogy a címe és a témája is az otthon lesz. Tompa Andrea tehát az ösztöndíja alatt ezúttal nem a 20. századról írt, hanem a jelenről, és arról, hogy mit jelent az otthon, illetve az otthon elhagyása. A regény egy osztálytalálkozó történetét fogja elmesélni. A szereplők 25 vagy 30 év után találkoznak újra, és megosztják egymással a saját történeteiket.
A teljes cikket ITT olvashatjuk.
Nézzétek meg a videót

Egy nap- egy költő

Lövétei Lázár László

Lövétei Lázár László (Lövéte, 1972. február 2. –) József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő.
1993–1998 a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-román szakos hallgatója volt. 1998 óta a csíkszeredai Székelyföld szerkesztője, a lapalapító Ferenczes István nyugdíjba vonulása után (2010-2019) főszerkesztője.




FÉNYES ÉLET

Lásd be végre: te is éltél.
S milyen fényes életet…
Eddig nem jutott eszedbe,
Hogy bámulni kell ezen, de
Eddig nem is érdekelt.

Harminc évig rá se néztél,
Míg kiderült, hogy hamis.
De volt így is egy előnye:
Sosem kopott meg a fénye,
S ugyanannyit ér ma is…

KÉT SZÉK KÖZÖTT

Valaminek vége akar lenni…
Semmi kedvem nincs elébe menni:
sokkal jobb így, székek közt, a földön:
ide még a jó felem is följön
számon kérni mindenből a kvótát,
ha már kezesként értem is jótállt:

harminckét év volt eddig a kölcsön,
most éppen a maradékot költöm,
s fölélve az aranytartalékot,
le kell dolgoznom a hátralékot –
ha valaki, a jó felem tudja,
mulasztásból hány pokolra futja…

Valaminek vége akar lenni.
Jó lenne komolyan tenni-venni,
s fél hat körül tényleg itt a reggel:
azt hiszem (a mostani eszemmel),
hogy ez is elég. És hogy idővel
kibékülhetek a hosszú böjttel:

eleget piszmogtam a „Csak én!”-en,
s az se volt jó. Nem tudom, hogy mért nem,
de az biztos, hogy ma izgalommal
bíbelődök mindenféle lommal –
mondjuk, lehetne csinálni jobban,
de ma minden úgy van jól, ahogy van…

Valaminek vége akar lenni,
de a rossz felem már megint kezdi –
nem tudom, milyen kútból merített,
de olyan jól kifertőtlenített,
hogy egy darabig semmi egyébbel
nem törődtem, csak a hülye vérrel,

pedig került volna, aki kér, és
nem is lett volna nehéz a kérdés,
s mégis össze-vissza hadoválva,
valamilyen furcsa szóra várva
azzal szívattam magam, hogy holnap
melyik halott lesz a leghalottabb…

Valaminek vége akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Elmerülök nyári tejbe-vajba,s nem félek, hogy túlcsordul a habja.
Felhő jön? Majd felhőmódra elszáll,
mint az első fehér-szürke hajszál:

tegnap téptem ki az első szálat,
szegény!, most a kád fenekén szárad,
de ez is valami: semmi többet
nem akarok, csak hogy az időmet
én töltsem ki. Elég lenne bőven
ennyi izgalom is. Pláne tőlem…

Valaminek vége akar lenni,
de dicsérni jöttem, nem temetni:
beinteni betegségnek, ráknak,
vagy besorolni metaforáknak,
hátha egyszer más leszek, csak egyszer,
s végre belehúzhatok ezerrel

– kár, hogy be fog dögleni a pink nyár:
ősz és tavasz között volt bajom már,
s készülődhetek megint a télre,
hogy ne arkangyal legyen a vége,
inkább valami egyszerű hakni
– bár ebbe is bele lehet halni.