Keresés ebben a blogban

2021. május 21., péntek

Nem arra születtünk, hogy olvassunk

 Egyesek szerint időpocsékolás, mások szerint jó szórakozás. Sokszor azok sem tudják, hogy működik, akik a hasznossága mellett érvelnek. Alig százötven éve vált mindenki számára elérhetővé, ám a digitalizáció következtében máris veszélybe került. Pedig ha leszokunk az elmélyült olvasásról, olyasmiről mondunk le, amitől jobb emberré válhatunk. Maryanne Wolf olvasáskutató szerint a deep reading kiveszése egyenesen a demokráciát veszélyezteti.



Az olvasás során bennünk megképződő érzetek és élmények ugyanolyan lenyomatot hagynak az agyban – legfeljebb kevésbé intenzívet –, mintha az olvasottak valóban megtörténtek volna velünk. Vagyis az irodalom nem csupán szimulátorként működik, hanem a regényolvasás során tényleges emocionális és szociális tapasztalatokra teszünk szert, amelyek valóságos változásokat idéznek elő bennünk.

Erőteljes érzelmeket és interperszonális konfliktusokat élhetünk át biztonságos körülmények között, kényelmes fotelben ülve, anélkül, hogy elhagynánk a privát szféránkat vagy kilépnénk a komfortzónánkból. Túlléphetünk saját világunk keretein, a regény elolvasása után pedig más emberként térhetünk vissza. Amikor azonosulunk egy szereplővel, perspektívát váltunk, mintegy az ő szemével nézzük a világot, megértjük a mozgatórugóit, és szó szerint együtt érzünk vele.

A teljes cikk ITT olvasható

2021. április 20., kedd

Olvastad már?


   Fredrik BackmanHétköznapi ​szorongások

 

Szeretem Backman könyveit és be kell vallanom, hogy most sem okozott csalódást. Nagyon érdekes téma és csodálatosan megformált karakterek. Vicces, ugyanakkor halálosan komoly témák, élethelyzetek. (bankrablás, túszdráma, lakásbemutató, öngyilkossági kisérlet, híd és sok-sok idióta). Lassan az is kiderül, hogy minden idiótának van saját élete, sok-sok hétköznapi (és nem csak hétköznapi) szorongással, nehézséggel, drámával. Ezek a szereplők olyanok, akikkel nap, mint nap találkozhatunk, akiket ismerhetünk, akik a barátaink, ismerőseink is lehetnének annyira valóságosak. Szép lassan nagyon megszeretjük őket és szurkolunk nekik, hogy jóra forduljon az életük. Ezek az emberek idegenekként is próbálnak segíteni egymáson, hogy mindeniküknek rendeződjön az életük. Ettől is csodálatos ez a könyv, mert reményt nyújt és megtanít hinni az emberekben….és milyen csavar van a végén…


Fülszöveg: 
Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

2021. január 4., hétfő

2020 legjobb könyvei a Könyves Magazin szerint

 

2020 legjobb könyvei 

 2020 egy olyan év volt, amikor a járványhelyzet miatt a könyvkiadás, a könyvértékesítés és a megjelenések, a programok nagyon megcsappantak. Az év első felében, amikor lezárták az országot, akkor a könyvesboltok és a könyvtárak is bezártak, de az olvasni vágyók még így is megtalálták a módját az új olvasmányaik beszerzésének. Nagyon sokan online vásároltak. Idén is rengeteg jó könyv jelent meg. A Könyves Magazin a kedvenceikből állította  össze a Nagy Könyves Listát! 

Első helyen Ali Smith: Ősz című regénye van.


 A listát láthatjátok és a cikket elolvashatjátok a konyvesmagazin oldalán.


2021. január 3., vasárnap

Egy nap- egy költő

 Nemes Nagy Ágnes

Ma pontosan 99 éve született a kiváló Kossuth-díjas költőnő.


Nemes Nagy Ágnes
 (Budapest1922január 3. – Budapest1991augusztus 23.Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.

Budapesten született 1922január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász GáborralDiákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is.

A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily rem

 

Mesterségemhez

Mesterségem, te gyönyörű,
ki elhiteted: fontos élnem.
Erkölcs és rémület között
egyszerre fényben s vaksötétben,

mint egy villámszaggatta táj
szikláin, ahol állhatatlan
roppant felhők – nagy, gomolyos
agyvelők – tüze összecsattan,

s a tűzzel csíkos levegőben
szülik a szüntelen csatát,
sejt-korom óta ismerős
végtelen Buda-ostromát,

hol minden vibrál és veszendő,
hol minden fércelt, foszladó,
hol rojtosodik már a szív,
s egyetlen szálon függ a szó,

a szó, amely a földből égbe
sistergő döngés ütemét
ingázza folyton, összevétve
önrángását, s a fellegét –

erkölcs és rémület között,
vagy erkölcstelen rémületben,
mesterségem, mégis te vagy,
mi méred, ami mérhetetlen,

ha rángva is, de óraként,
mely képzelt ütemet rovátkol
az egy-időn – mégis a fényt

elválasztja az éjszakától.